A szalonszínháztól az ukrán nyelvtörvényig

A Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatójának, a Kérem, én még nem játszottam – Szép Ernő válogatott szerelmei című előadásnak az anyagát a költő, dráma- és prózaíró műveiből állította össze Seres Tamás rendező, Németh Nikolett dramaturg, a zenét Födő Sándor „Fodo” szerezte. A szerelmeket Bíró Eszter játssza, Ernőt, a színháztól eltanácsolt drámaírót Trill Zsolt, akivel az előadásról kezdtünk beszélgetni, de természetesen nem kerülhettük el a színházi világot megrázó botrányokat és a kárpátaljai magyarokat sújtó nyelvtörvényt sem, lévén a Nemzeti Színház művésze ottani születésű, és a mai napig tagja a Beregszászi Magyar Színháznak is.  

–​ Hogy érzi magát a szalonban?

Ez egészen más világ, mint amelyben én mozgok, meg ez az egész szalonvilág eléggé távol áll tőlem. Tudom, hogy másfajta közönség jár ide, s az anyagból kiindulva ez egy másfajta színház, mint amihez hozzászoktam. De ezek nem igazán izgatnak, én színházat próbálok mindig, mindenütt csinálni.

– Szereti a szerepet?

– Szeretem, mert nem szoktam dalolászni meg ilyesmi, ez messze áll tőlem.

– Akkor erre hogy vették rá?

– Hát, nagyon korán reggel volt, amikor Tamás felhívott. Nem gondoltam, hogy ez egy előadás lesz, azt hittem, felolvasószínház. Igent mondtam akkor, nagyon korán reggel, és az a szép, hogy ilyen lett. Azokat a szövegeket, amelyeket megkaptam, megpróbálom a legfinomabban, a legelegánsabban előadni, ahogy az le van írva, ahogy Szép Ernő leírta. És ami kicseng belőlük, az mind nagyon mai.

– Partnernőjével, úgy tűnik, sikerült összecsiszolódniuk.

– Igen, Eszter énekesnő. Énnekem ahhoz a világhoz semmi közöm nincs, csak nézem és hallgatom, ahogy ő énekel.

– Kihagyhatatlan, hogy milyen áthallása van azoknak a jeleneteknek, amelyekben a szereposztó dívány és egy bizonyos főiskolai tanár szóba kerül…

– Szomorú aktualitása lett a szövegnek. Nagyon nem szívesen beszélek erről. Szerintem ami itt történt, az az egész szakmának rettenetes, holott – teszem hozzá – a társadalomnak bármelyik részét nézem, semmivel sem különb. Iszonyat nagy baj van velünk, emberekkel. Ráadásul nem most íródott, ez egy Szép Ernő korabeli szöveg, százéves. Ő elegánsan feldolgozza az egészet, elmondja a véleményét az egészről, és bár másról szól, igen szomorú aktualitása lett. Nagyon-nagyon szomorú vagyok, és nagy baj, hogy ilyen dolgokkal kell foglalkoznunk.

– Még mindig tagja a Beregszászi Magyar Színháznak. Ez hogyan fér bele a mostani életébe?

– Hát úgy, hogy hazajárunk, amikor előadások vannak, vagy ők jönnek föl, vagy megyünk máshová, határon túlra és fesztiválokra. Új produkciókban nem veszünk részt, mert nagyon nehéz egyeztetni, de ilyenre is bármikor sor kerülhet. Most már, így utólag tudom, hogy társulatban voltam, most meg valahogy keresem még az ilyen társulatot. Az egy felhőtlen boldogság volt, az összes nyűgével, nyomorával együtt. De hogy újra lesz-e nekem beregszászi társulatom, azt nem tudom, csak remélem.

– A Nemzetiben még nem találta meg a társulatát?

– Én azt hiszem, hogy folyamatban van, de ez is egy hosszú folyamat. Nagyon sok helyről jöttünk, azért ezt összehangolni iszonyatosan nem egyszerű dolog. Egy hullámhosszra vezetni az embereket, az nagyon nagy felelősség. Szerintem alakulóban van, mindig jönnek fiatalok, én pedig bennük nagyon-nagyon bízom. Nem hiszem, hogy az öt év elég lett volna nekünk. A színház működik, és az öt esztendő alatt szerintem született négy-öt bámulatosan nagyszerű előadás, amely bárhol a világon megállná a helyét. Úton van még ez a színház, és ha az igazgató, Vidnyánszky Attila lehetőséget kap rá, akkor lehet, hogy egyszer lesz egy igazi társulat, de ez egy hosszú folyamat. Beregszászon is most új vezetés van, ők szintén megpróbálnak valami újat kialakítani.

– Hagyják őket létezni?

– Félek, hogy előbb-utóbb nem hagyják. Ami ott történik, abban az országban, ez a nyelvtörvény meg minden, ez egy katasztrófa. Nem értem az ukránokat. Nem a népet nem értem, hanem ezt a vezetést. Minek tüzelik az embereket feleslegesen? Valakiknek megéri az, hogy az az ország soha ne alakuljon ki lényegét tekintve, hanem mindig valamilyen köztes állapotban szenvedjen? Szenvedés, ami ott történik. Ez az én szerény egyszerű véleményem. Ahelyett, hogy hagynák, hogy valami ott elkezdődjön. Nem kezdődött ott el semmi. Nem ország az szerintem. Én csak azt látom, hogy nekik meg kéne egyezniük. Miért kell kötekedni húszmillió orosszal? Járják Európát, és pont a legszebb dolgokat nem viszik haza onnan. Itt is nagyon sok a probléma, de azért az esetek többségében itt megadják a másiknak a tiszteletet. Itt biztosan nem fog megtörténni semmilyen határ eltolása keletre vagy nyugatra. Olyan butaságokat mondanak, hogy így akarják integrálni a magyarokat. De ne integrálják.

– Önök még magyar nyelvű osztályba jártak a Kijevi Színművészeti Főiskolán. Többek között onnan züllött le idáig a dolog, hogy már általános iskolában sem tanulhatnak magyarul.

– Hát ez az. Hagyják meg a döntés szabadságát. Aki az anyanyelvén tanul, az meg fogja találni a helyét Európában. Amelyik család úgy gondolja, hogy a gyereknek kiválóan meg kell tanulnia ukránul, ott meg fog tanulni a gyerek kiválóan ukránul. A nagy Szovjetunióban nem történt ilyen. Történt valami azáltal, hogy a magyar állam a kint élő magyaroknak állampolgárságot adott? Kitört fegyveres felkelés? Nem. A magyar állam a vízumtörvénnyel lehetővé tette, hogy az ukránok szabadon közlekedhessenek Európában. Ez olyan rossz dolog? Én kárpátaljai magyar színészként soha nem gondoltam bele, hogy én kit képviselek mondjuk egy fesztiválon, én csak Magyarországot képviseltem. Azt sem értem, hogy most senki sem tüntet kockás ingben az ukrán nagykövetség előtt, vagy nincsenek civilek élőláncot alkotva az ukrán–magyar határon. Ez nagyon nagy baj. Ez bárhol megtörténhet. Megtörténhet Szlovákiában is, Erdélyben is.

NÉVJEGY

1972-ben született a kárpátaljai Sárosorosziban

A Kijevi Színművészeti Főiskolán végzett

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház egyik alapítója, pályafutása a kezdetektől összefonódott a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attiláéval

2003-tól az Új Színház társulatát, 2006-tól a debreceni Csokonai Színházét erősíti

2013-tól a Nemzeti Színház tagja

Felesége, Szűcs Nelli szintén színművész

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink