A társulatok zöme jobbára a műfaj kötelező klasszikusait tartja repertoárján, ám a direktorok azért rendre műsorra tűznek kortárs ősbemutatókat is. Először a hatvanas évek végén tört meg a jég, amikor Petrovics Emil két egyfelvonásosa került színre, s a következő esztendő elején Ránki György fő műve, Az ember tragédiája. És ha már klasszikus színművek, emlékezetes volt Bozay Attila Csongor és Tündéje, Eötvös Péter Három nővére pedig már külföldi operaházak műsorába is bekerült, hasonlóan Ligeti György műveihez.
Szokolay Sándor operaszínpadi munkásságát Erkel Ferencéhez szokták mérni, ráadásul a mester a közönség szívéhez is utat talált dallamos alkotásaival, amelyek nem kizárólag honi operatagozatainkat járták be, de a nagyvilágot is. Maradva a sikernél, Vajda János Mario és a varázsló című operája Polgár László döbbenetes alakításával bizonyította a kortárs opera létjogosultságát. Hasonlóan Sári József a magyar származású Ar-thur Koestler életét feldolgozó, Napfogyatkozás címet viselő, már-már dokumentarista munkájához. Történelmi párhuzam okán meg kell említeni A bányát, Einojuhani Rautavaara kortárs finn zeneszerző alkotását, amelyet 1956-os menekültek visszaemlékezései ihlettek. A zenedrámák mindegyikét láthattuk az Operaházban. Csakúgy, mint Gryllus Samu Két nő című alkotását, amelyet hatásos, beavatószínházi rendezésben mutattak be.
A kortárs operára csakúgy igaz, mint a romantikusra, hogy rendkívül drága műfaj. Nagyzenekart, sok énekest, kórust, látványos díszletet és jelmezt igényel, mivel ennek a művészeti ágnak a története ehhez szoktatta a nézőket. Akik ráadásul könnyen befogadható, látványos, hovatovább slágeres alkotásokra kívántak, illetve kívánnak jegyet váltani. Ezen utóbbi elvárások azonban nem találkoznak a komponisták elképzeléseivel. Bár, mint lapunknak Mácsai János zenetörténész mondta: „A kortárs zeneszerzők zöme szintézist talált a kortárs kompozíciós elvek és a hallgathatóság között.”
Erre épít Kesselyák Gergely karmester, a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója, aki a pályázathoz csatolt kiáltványában olyan új népoperát sürget a szerzőktől, amely egyesíti a mai musicalek népszerűségét a komolyzene iránt támasztott legnagyobb esztétikai-minőségi elvárásokkal, s ezzel Mozart, Verdi és Puccini szellemiségéhez tér vissza.
Meglehet, már nem a komponistákon múlik, hanem rajtunk, operarajongókon, hogy a kortárs opera meghódítja-e a színpadainkat.
A jövő kulcsa operaírói pályázat beadási határideje: augusztus 22
