Azokat hívtuk vissza, akikről úgy gondoljuk, még nem adták ki a tehetségükhöz mérten azokat az értékeket, amelyekkel rendelkeznek, a tudásukat nem tudták igazán megmutatni, hamarabb kiestek, mint ahogy mi gondoltuk. Azután azokat, akik megnyerték a kategóriájukat, de nem használták ki ezt a győzelmet, nem igazán tudták kiaknázni az abban rejlő lehetőségeket – árulta el Agócs Gergely. – De természetesen olyanok is elvállalták a szereplést, akik az első évadtól fogva, a győzelem birtokában úgymond „nevet csináltak” maguknak. Nagyon izgalmasnak ígérkezik ez a mostani évad, hiszen azok, akik korábban kiestek, megmutathatják, hogy tudnak ők olyat is, amit a későbbi győztesek.
Agócs Gergely a Páva elsöprő sikerét tekintve elutasítja az állítást, hogy a népi kultúra újra divatba jött volna, nem csak a szóhasználatot, a mögöttes tartalmat is tévesnek, károsnak véli.
– „A népi kultúra nem »divatba jött«, nagyon szomorú vagyok, ha erről ilyen viszonylatokban kell beszélgetnünk – mondja a népzenész, etnográfus. – A divat az múlandó. Ehhez képest én nagyon remélem, hogy ez a nemzet visszatalál a saját eredeti, örök egyetemes értékeihez. Nagyon remélem, hogy rádöbben ez a nemzet és a velünk együtt élő Kárpát-medencei szomszéd népek, testvérnépek képviselői, hogy ez az, amivel mi gazdagítjuk Európát és a világot. Az összes többi valaki másnak a levetett kabátja. Én nagyon szeretem a magyar könnyűzenével foglalkozó szórakozatóipar különféle ágaiban tevékenykedő barátaim munkásságát, és tényleg vannak közöttük igazán jó cimboráim, de mindegyik esetében elmondhatjuk, hogy mondjuk az AC/DC, a Rolling
Stones, a Pink Floyd és a többi muzsikájának ismerete nélkül ők valószínűleg valami teljesen mást csinálnának, valami teljesen más zenét játszanának. Nagy Feró például kiváló cimborám, de ha nem alakult volna ki Nyugat-Európában és a tengerentúlon a rockzene, valószínűleg ő valami teljesen mást csinál. Mert hiszen az egy ügyes utánzása mindannak, amit ezek a kiváló szórakoztatóipari szereplők kialakítottak, az más kabátjának az újragombolása. Ezzel szemben a népzene meg a hagyományos kultúra, az a miénk.”
Agócs Gergely azt is elárulta a versenyzőkről, hogy általában azok tudnak kimagasló teljesítményt nyújtani, akikről később kiderül, ők ezt a kultúrát nemcsak holmi hanghordozókon keresztül próbálják megismerni, hanem utána elmennek, és megkeresik azokat a hagyományőrző mestereket, akiknek ez még szerves örökségük. Hiszen ezek a mesterek még megvannak.
– Én még a múlt héten is voltam gyűjteni Zsákán, Bihar megyében. Az adatközlők már öregecskék meg egyre kevesebben vannak, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnt ez a kultúra. Én azt gondolom, az a feladatunk, hogy amíg az utolsó hagyományőrző mester létezik és lélegzik, addig hangsúlyozzuk: csak rajtuk keresztül juthat el az ember a technikától a kultúra felé.
A Páva sikere töretlen, Agócs Gergely szerint még jó sok évad van benne.
– Egyre újabb és újabb fiatal kollégákkal ismerkedek meg, akik egyre szebben muzsikálnak, egyre ügyesebben táncolnak. Amikor mi kiöregszünk, nagyon remélem, a mi helyünkbe friss erők jönnek zsűrizni és friss erők jönnek majd készíteni ezt a műsort. A népi kultúra köszöni szépen, a csodálatos értékeivel örök érvényű, a Fölszállott a páva csak a saját hagyományaitól, saját őseredeti valóságától elfordult magyaroknak mutatta meg, hogy „gyerekek, tinektek büszkének kell lennetek arra, amitek van, és ami nagyapáitoknak volt”. Ehhez kellett a tévé. Minden ilyen találmányt, még akár az ördögnek a találmányait is lehet jó célra fordítani.
Borítófotó: Debreczeni-Kis Helga a döntőben. A Fölszállott a páva tavalyi, ötödik évada
