– Az új lemez is a zenei soksznűség jegyében készült?
– Tizenkét dal szerepel a lemezen, és bár van egy folytatólagos zenei hozzáállás, azért ez a korong sok szempontból különbözik az előzőektől. Zenei stílusok határmezsgyéjén mozgó kavalkád, kicsit dramaturgiaszerűen programzenés: szerepel rajta pop, rock, dzsessz és klasszikus muzsika egyaránt. Folyamatosan komponálok, s bevallom, nem mindig követhető nyomon, mi inspirál. Zajlik az élet és folyamatosan támadnak – szinte naplószerűen – ötleteim, ötletfoszlányaim. Most ezekből gyűjtöttem össze a lényeget egy tucat szerzemény formájában.
FOLK ÉS DZSESSZ
– Az első lemezén hallható folkos alap a mostanin szintén megtalálható?
– Mindkettőn hallható egy-egy kakukktojás dal. Kicsit mások, mint a többi. Az elsőn a Beardance, azaz Medvetánc című, észak-amerikai indián zene által inspirált. A története, hogy 2013-ban kint jártam az Egyesült Államokban, ahol picit kutattam ebben a témában, s nagyon sok ilyen zenét hallgattam, ami azután visszaköszönt az említett a dalban. Ez az indiános vonal nem szerepel az új lemezen, itt a kakukktojás szerzemény címe Macskakő. Ez egy üstdobokkal, tamokkal felvillanyozott, kicsit klasszikus zenei hangzású szerzemény.
– Néhány évvel ezelőtti londoni tartózkodása szintén nyomot hagyott a muzsikáján?
– Nagyon sok impulzus ért, számos új zenét hallottam. Koncertekre jártam, megismerkedtem zenészekkel, barátságok szövődtek. Kétszer jártam Londonban, közel egy-egy évet. Először 2009-ben, azután 2014-ben. Egy csomó dal született kint. Azt, hogy pontosan minek mi volt az inspirációja, ihletője, nem tudom teljes mértékben visszakövetni. Mindenesetre érdekes élmény volt ott lenni, körülnézni, megtapasztalni, milyen az élet arrafelé.
FELBOMLÓ ZENEI MŰFAJOK
– A Zeneakadémián is ennyire sok minden érdekelte, vagy ott a tanszakon még jól nevelt dzsessztrombitásnak készült?
– Nem tudom, létezik-e jól nevelt dzsessz-trombitás. Én már a diplomakoncertemre az akkor Eklektric névre keresztelt zenekarommal mentem, ami talán némileg szokatlannak számított abban a környezetben, ugyanis vittünk magunkkal lemezjátszót, s egyéb nem hagyományos instrumentumokat. Ilyen volt a diplomazenekarom Fábián Julival és Senával. Valahogy mindig is mindenevő voltam zeneileg. Már kiskoromtól fogva sokféle stílust hallgattam. Szeretem megtalálni a nekem tetsző dolgokat, akár a dzsessztől távolabbi műfajokban is, és általában meg is találom. Ez a keresgélés, kísérletezgetés mindig jelen volt az életemben.
– Nagyon kezdenek elmosódni az éles kontúrok a különböző műfajok között. Több muzsikustársa kísérletezik, ide nyúl, abba harap bele, innen csippent le dolgokat. Ez a jövő? Megszűnnek az általunk megszokott kontúrok?
– Szerintem annyiban más a helyzet, mint mondjuk száz évvel ezelőtt volt, hogy elképesztő technológiai forradalom zajlik, és már az én korosztályom is olyan technikai vívmányokat lát, amelyek elképesztők. Talán még jobban kinyílt a világ, mint ahogy számítottunk rá. Azzal, hogy az ember az interneten bármilyen ország zenéjét gyakorlatilag azonnal meg tudja hallgatni, hozzájut több száz évvel ezelőtti dolgokhoz vagy a hangrögzítés korai korszakában fölvett zenékhez. Ezek szerintem mindenképpen biztosítják egy csomó embernek az egészre való rálátását. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a különböző stílusok közötti átmenetek valahogy erősebbek, mint voltak. Mondok egy érdekes példát: amikor a XIX. század végén, a párizsi világkiállításon bemutatták az Európában addig ismeretlen gamelán zenét Indonéziából, az abban használt hangsorok nagy hatást gyakoroltak a kortárs zeneszerzőkre.
– Aktív a mester-tanítvány kapcsolata Fekete-Kovács Kornéllal, vagy az egy lezárt fejezet?
– Kornél hét évig volt a mesterem, s nagyon-nagyon sokat tanultam tőle, mind a zenéről való gondolkodás, mind trombitás dolgok terén. Körülbelül fél évvel ezelőtt játszottunk először közösen, egy színpadon. A Quartetben szerepelt meghívott vendégként. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérést. Egyébként mindketten gyakoroljuk a saját zenei világunkat. Ő a Modern Art Orchestrával nagyon sokfelé alkot és tevékenykedik.
CD VERSUS INTERNET
– Folyamatosan lemezről beszélgetünk; tényleg CD-t adtak ki, netán online formában jelentették meg az anyagot? Szükség van még egyáltalán lemezre?
– Szerintem igen. Koncerteken szoktuk árulni a CD-ket, meg boltokban, sőt terjesztjük is. Fizikailag, mint hanghordozó, már lényegesen kisebb jelentőségű, de mint tárgy, mégis fontos maradt. Például ha hazaviszed egy koncert után, akkor úgy érezheted magad, mint aki fontos emléket szerzett be. Ha még alá is írjuk, akkor rögtön van az embernek egy személyes emléke.
– Nincs leáldozóban a lemezkiadás?
– A streamingelős oldalak átvették a szerepét.
– Üzletileg megéri így? Hogy áll a bevételi oldal?
– Zenészként nagyon sok lábon kell állni, ahogy én is elég sokféle dolgot csinálok párhuzamosan, ami belefér az időmbe, így tudom fenntartani magam.
PÁRHUZAMOS PROJEKTEK
– Akad, aki már a lemezbemutató koncert ideje alatt a következő albumán dolgozik. Az eddigiek alapján ön is ilyen típus lehet.
– Tény, hogy többféle projektem fut párhuzamosan: a Random Szerda, havonta egy improvizációs klubest. Mindig más hangszeres zenészeket szoktam meghívni; velük készült már jó néhány felvétel, amelyekből szeretnék párat megjelentetni a közeljövőben. Emellett van egy szólóprojektem, amelyben egymagam játszom, s leginkább YouTube-videókkal teszem fel a világhálóra. Aztán próbálom párhuzamosan futtatni a Quartetet. Ötletből van sok és időből kevés. Igen, megy az agyalás, merre tovább, hiszen egy lemez mindig űrt hagy maga után. Valószínűleg minden szakmában így van, hogy adódik egy nagyobb projekt, egy nagyobb megoldandó feladat, amely kitölti az ember napjait, és amikor befejezi, akkor föl kell kelni másnap és körül kell nézni, hogy akkor most mi van ennek a helyén. Úgyhogy vannak tervek, leginkább videó- és zenekészítés.
– Esetleg egy külföldi út ismét? Meglehetősen termékenyek voltak eddig a kinti útjai.
– Szerepel a tervek közt. Tavaly a szólóprojektjeimmel háromszor jártam az USA-ban, az idén jó lenne a Quartettel Európában fellépni.
– Érzése szerint rákerült már a nemzetközi zenei térképre?
– Szerintem bizonyos körökben rajta vagyok a térképen, bizonyos körökben pedig nem. De azon dolgozom, az az igazi célom, hogy minél több embernek tudjuk megmutatni, mivel foglalkozunk. Valamivel, amiben mi hiszünk, amit szeretünk csinálni, s amivel próbálunk közvetíteni valamit.
MIÉRT ÉPPEN A TROMBITA?
– Nagyon sokak számára azért élő példakép, mert végtaghiánnyal született, de ez az égegyadta világon semmiben sem hátráltatta. Látszani látszik, de nem „érzékelhető”. Hogyan került közel a trombitához?
– A trombita olyan hangszer, amelynek mindössze billentyűje van, ezért ez az egész helyzet, hogy én fél kézzel játszom, kevésbé hangsúlyos, tehát tudok teljes értékűen játszani, amíg mondjuk más hangszereken ez nagyobb hátrányt jelentett volna. Valahogy megtaláltam a trombitát, a trombita megtalált engem, és ez azóta is tart. Szeretem csinálni nagyon, tehát soha nem érzem nyűgnek, ha trombitálnom kell.
NÉVJEGY
1983. március 10-én született
Tizenkét esztendős korában kezdte trombitatanulmányait a Szabolcsi Bence Zeneiskolában
A Kőbányai Zenei Stúdió dzsessztrombita szakát követően 2006-ban szerzett dzsessztrombitatanár és előadóművész diplomát a Zeneakadémián
2005-ben alapította első saját formációját Barabás Lőrinc Eklektric néven
A Barabás Lőrinc Quartetet 2015-ben hívta életre
