Holland foci: Cruyff után a sötétség

Hírek
Az 1980-as évek eleje óta nem látott krízisbe került a holland labdarúgás, mely a válogatott és a klubok szereplését, illetve a játékosnevelést tekintve is általános válságtüneteket mutat.

Egy éve, 2016. március 24-én a holland futball elvesztette vizionárius legendáját, Johan Cruyffot. A fantasztikus 14-es mindent megtestesített, amiért rajongani lehetett az ország labdarúgásáért. Könnyed volt és zseniális, kreatív és szinte felháborítóan laza, a totális futball megtestesítője, a pályán tér és idő korlátlan ura.

2017 áprilisában, a Bulgária elleni világbajnoki selejtező és az olaszok elleni felkészülési mérkőzés elvesztése után a holland labdarúgás a 32. helyre süllyedt vissza a FIFA világranglistáján. Az ország futballja a hatvanas évekbeli felemelkedés óta legsúlyosabb válságát éli át. Talán jobb is, hogy Cruyff ezt nem érte meg. No, nem mintha nem figyelmeztetett volna a válság jeleire.

INNOVATIVITÁSBÓL A STERILITÁSBA
A holland futball egyik alapja a vállalkozó szellem és az innováció. A tizenhétmilliós ország nagyobb és erősebb nem lehetett a nagy futballhatalmaknál, okosabb, merészebb és innovatívabb viszont igen: ezt bizonyítja a holland válogatott és a klubok lenyűgöző eredménysora. A nemzeti csapat három világbajnoki ezüstéremmel és egy bronzéremmel, valamint egy Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet, a három tradicionális óriásklub (Ajax, Feyenoord, PSV) mindegyike elhódította a BEK-et vagy utódját, a Bajnokok Ligáját, és összesen 11 kontinentális kupakiírásban diadalmaskodott. Az ország népességét figyelembe véve ez egészen megdöbbentő eredményesség.

A világszerte megcsodált holland stílus azonban sterilizálódott és ártalmatlan passzjátékká vált. A szintén világhíres játékosfejlesztés korai szakaszban még rendkívüli, ám a fiatal játékosok karrieríve ezután gyakran megtörik, rengeteg tehetség elveszik. Az eladásra termelő bajnokságban egyre fiatalabb korban vetik be a labdarúgókat, akik az első adandó alkalommal, nem feltétlenül éretten tovább is állnak külföldre. Jelenleg nincs a futballnak 20 és 30 év közötti holland világsztárja, a legnagyobb csillag a 33 éves Arjen Robben, aki ráadásul nem a híres akadémiákon nevelkedett. A legutóbbi Aranylabda-szavazás harmincas jelöltlistáján nem szerepelt holland játékos. A Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe bejutott csapatok kereteiben – közel 200 játékosról van szó – csupán két holland futballista van, a már említett Robben (Bayern München) és a Barcelona cserekapusa, Jasper Cillessen.

A klubok már régóta súlytalanok a nemzetközi színtéren. Holland csapat 2005 óta nem játszott elődöntőt európai kupában és 2002 óta nem hódított el kontinentális serleget. A realista helyiek természetesen tisztában vannak azzal, hogy bajnokságuk, az Eredivisie gazdaságilag versenyképtelen a topligákkal szemben. A bevételek – annak ellenére, hogy az Eredivisie helyszíni nézettsége a hetedik legjobb Európában – összehasonlíthatatlanul kisebbek, mint az elit bajnokságokban, a holland kluboknál az angol másodosztály csapatai is erősebb anyagi helyzetben vannak. Az Eredivisie klubjainak összbevétele 448 millió euró volt a 2015-ös pénzügyi évben, az angol Premier League klubjai 4,4 milliárd (!) euróból gazdálkodhattak. Az árbevétel alapján összeállított Deloitte Money League harmincas rangsorában nincs egyetlen holland klub sem.

De ez önmagában még nem mentség a borzalmas szereplésre.

VALAMI ELVESZETT ÚTKÖZBEN
2017 tavaszán a holland futball helyzete kizárólag a komor szóval jellemezhető. A kontinentális kupacsapatok közül már csak az Ajax van talpon, az Európa-ligában.  A válogatott történelmi mélységekbe zuhant a világranglistán, a 32. helyezés annak tekintetében különösen borzalmas, hogy 1993 óta átlagban a 8. volt az oranje pozíciója a rangsorban. A nemzeti csapat csak a 4. helyen áll vb-selejtezőcsoportjában, és minden esélye megvan rá, hogy ne kvalifikálja magát az oroszországi, 2018-as világbajnokságra. Mivel a 2016-os Eb-re (amelyen Magyarország, Albánia, Észak-Írország vagy Izland is ott volt) sem jutott ki Hollandia, ha most is elpackázza a kvalifikációt, olyan dupla pofont kap, ami az 1980-as évek eleje óta nem érte.

A hollandok számára sokáig annyira magától értetődő volt a kijutás a nagy tornákra, hogy ezt eleve beleszámolták a szövetség büdzséjébe – amikor ez nem sikerült, akkor sokmillió eurós veszteség keletkezett. Most ettől nem kell tartani: a helyi futballszövetség (KNVB) már a legrosszabb forgatókönyvvel készíti a büdzsét, az eredménytelenség láttán a fogukat szívó szponzorokat pedig hosszú távú szerződés köti a válogatotthoz.

A sikertelenség a szövetségi kapitány Danny Blind állásába került, de a szakvezető kirúgása nem fog enyhíteni a holland futball problémáin. A válság, úgy tűnik, egyszerre szakmai, képzési és identitáskrízis is. Kevés a tehetséges tréner, Cruyffhoz, Rinus Michelshez vagy Louis van Gaalhoz hasonló edzőegyéniség egyáltalán nincs. A nemzetközi sajtóban szereplő helyi szakírók többsége úgy véli, a holland futball elhitte önnön legendáját, és nem volt képes megújulni. A vetélytársak – mint az ősi rivális Németország és Belgium – a holland képzés legjobb elemeit beépítve jelenleg messze a németalföldiek előtt járnak. A hollandok az egyik legnehezebb útra kerültek – újra kellene definiálniuk labdarúgásukat.

„Ahogy az Eredivisie leszakadt az elittől, ahogy egyre kevesebb tehetség érkezett, a holland futballnak nagy szüksége lett volna invencióra vagy valamilyen vízióra a jövőről. De csak makacs ragaszkodás és regresszív nosztalgia jött. Ha Hollandia ismét ott akar lenni a világ legjobbjai között, akkor fel kell hagynia a tradícióiról szóló üres szólamokról, és a jövőbe kell néznie. Alig múlt egy éve, hogy Johan Cruyff elhunyt. Az iránta tanúsított tiszteletből a holland labdarúgásnak végre kreativitással kellene felváltania a régi dogmákat – mert ez volt, amit Cruyff mindvégig tett” – írta az ESPN-en megjelent jegyzetében a holland szakíró Elko Born.

Ehhez persze lehet, kellene egy új vizionárius. Amíg nem jön, addig marad a sötétség.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink