Vannak dossziéim, fiókok az angol szekreterben. A számítógép is őriz ezt-azt, én mégis cipősdobozban tartom feljegyzéseimet – a játék kedvéért. Belenyúlok a dobozba, és néha engem is meglep, mit húzok ki onnan. Ma például ezt: „Mitől annyira titokzatos hely a Starnbergi-tó és környéke?” Mi vonz oda, Münchentől húsz kilométerre oly sok nagyságot élni meg halni?
Amilyen például Patrick Süskind. Ott született, és első regénye, a Parfüm rögtön világsiker lett. Olyannyira az, hogy Ernst Jünger, a finnyás német író csak ezt a regényt tűrte meg polcán a XX. század irodalmából, semmi mást.
Jelenet a könyvadaptációból – Patrick Süskind, Perfume: Story of a Murderer
Vagy ott volt II. Lajos, az őrült bajor király, akiről Visconti filmet forgatott. Tizennyolc évesen került trónra, s első dolgaként Wagnerért küldött. Nem volt könnyű megtalálni. Imádott zeneszerzője egy garniszállóban bujt el a hitelezők elől. Lajos rálelt, és sorsuk attól fogva egy lett. Aki látta a király giccskastélyát Neuschwansteinben, tudja, ott minden Wagnerért készült: a Niebelung gobelinek, a Tannhäuser barlang, a hattyúformájú rézkilincsek. Lajos építkezései Bajorországot csőd szélére juttatták. Lemondatták, de, hogyhogy nem, négy nap múlva a tóba fúlva találták. A víz ott alig térdig ért. Máig tisztázatlan történet. Mint Kennedyé volt Dallasban, vagy Rudolf trónörökösé Mayerlingben.
Jelenet a Ludwig (1972') című filmből – Helmut Berger és Romy Schneider
A starnbergi névsor másik eminense Leni Riefenstahl. Pöckingben élt, ott is halt meg. Hitlernek készített a filmeket – bravúrosakat. A szakma nem győzött vakarózni: kimondhatják-e hangosan, hogy a hölgy zseni? Mert az volt. A nürnbergi pártnapról készült filmje – Az akarat diadala – a párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert, az 1936-os a berlini olimpiai játékokról forgatott dokumentumfilmjét pedig az amerikai filmakadémia minden idők tíz legjobb alkotása közé választotta. Egy náciét.
Leni Riefenstahl a berlini olimpiáról forgat
Gustav Meyrink más eset. Őt jobban érdekelte a valóság mögött rejtőző világ. Bécsből költözött Prágába, elvégezte a kereskedelmi akadémiát, s rögtön banktulajdonos lett. Kitűnő vitorlás volt, remek vívó, igazi dandy, ám egy nap az okkult tudományok felé fordult. Bankárok közt az ilyesmi szerfölött ritka. Az meg végképp, ahogy új ismereteivel pókként hálózta be ügyfeleit. A lakásán tartott szeánszokon elvarázsolta őket. Börzecsalás. Letartóztatták, három hónapig börtönben sápadt. Bankja tönkrement, a fogság és az alkimista kísérletek kikezdték az egészségét is. A kórházban eldöntötte: írni fog. Jó döntés volt. Már első dolgaival sikert aratott.
Legjobb regénye, a Gólem, a prágai zsidónegyedben játszódik. (Szerepel benne a káprázatos tudású magyar sakkozó, Charousek Rezső.) A könyvet 1915-ben adták ki, s azóta négyszer filmesítették meg. Meyrink 1932-ben Starnbergben hunyt el. Könyveit fél év múlva máglyára vetették a nácik.
Gustav Meyrink
Ilyen kurrens helyen persze mindig feltűnik egy magyar. Pettkó-Szandtner Tibor, Bábolna ménesparancsnoka – a magyar kocsihajtás megteremtője – 1944-ben oroszok elől nyugatra menekítette a magyar lóállomány javát. Hohó, ez főbenjáró bűn, mondták Rákosiék, és rásütötték, hogy háborús bűnös. Egyiptomba menekült, ahol a királyi arab ménest tette világhírűvé, de sikereket ért el utóbb bajor királyi herceg sárvári vérvonalú lovaival is. 1961-ben halt meg Leutstettenben. Hamvait hamarosan hazahozzák, és szeptember 29-én Bábolnán temetik újra.
Pettkó-Szandtner Tibor
Starnberg titkát sokan találgatják. Süskind nyilván a tóról írta könyvét, a Sommer úr történetét. A francia Sempé illusztrálta. Olvassák el. Remek.
