Nos hát, ez még egyszer nem fordulhat elő. A francia állam első polgára nemcsak természete miatt megközelíthetetlen. A mindig jó kedélyű Jacques Chirac, a jelenlegi elnökök sorában talán az utolsó, akinek még volt stílusa, sőt fellépése is, épp úgy csak a kínosan megválogatott zsánerfotós számára került karnyújtásnyi közelségbe bárkihez is mandátumai során, mint a jelenlegi, kissé karcosabb államfő. Ezt a mitikus távolságot az erőteljesen hierarchikus és központosított intézményrendszer mellett a köztársasági elnöki hivatal és egyben rezidencia, az Élysée-palota biztosítja. A hűvös eleganciával a Champs-Élysées kis parkja mögött megbúvó, látványosnak nem mondható épület szinte láthatatlan a Szajna „konzervatív” jobb partján a folyóhoz tartó, forgalmas főútról. A Szajna „bohém” bal partján húzódik meg a másik palota, francia törvényhozás alsó háza, a Nemzetgyűlés épülete, a Palais de Bourbon. Szinte ráfut a nem túl tetszetős Concorde híd.
Fotó: Palais de Bourbon (PuzzlePix / Nikolai Korzhov, Dreamstime)
Az Élysée-palota előtt, csak a mihez tartás végett jegyezzük meg, nem lehet tüntetni. Fizikailag sem nagyon menne, legföljebb ha indiánosdit játszhatnának a fák között az egybegyűltek. A Nemzetgyűlés előtt sem ideális a tér az ilyesmire. Ott vannak a nagy, fényes sugárutak, és ott lehet szépen fel-alá vonulni. A sárga mellényesek nekilódulásainak egyik csúcspontján, amikor felmerült, hogy a rendőrség már nem tudja tartani a sugárutat, és a tüntetők elmehetnek az Élysée-ig, akkor nagyon csöndben az is felmerült, hogy akkor bevetik a hadsereget. Hirtelen olyan járművek kezdtek felbukkanni Párizsban, amilyeneket a hadsereg használ. És nagyon csöndben rendőrök vitték el a lakásáról, alapos házkutatás után, azt a sárga mellényest, aki egy tévés vitában azt mondta, hogy ha eljutnak az Élysée-hez, akkor bemennek oda.
Ha föltesszük a kérdést, hogy megbukhat-e a forradalmasodott légkörben Emmanuel Macron, a logikus válasz az, hogy nem. Hiszen ő koránt sem csak egy pityke valami hivatal díszmellényén. Az Afrikába, persze a legegyenlőbb és legkorrektebb megállapodások, szerződések útján, ma is mélyen benyúló csápokkal, csöndben fekvő Leviatán, a francia állam maga, ez az elnök. A sűrű fák mögött megbúvó, Hobbes-féle Leviatán, az Állam itt, ezen a tájon jóval több annál, mint amit belőle látni lehet. Éles atomfegyverek zümmögnek, a Csendes-óceánig nyúló szállítási, kereskedelmi rendszerek bozsognak a mélyben. Az elnök tündököl és pörög, a hatalmas, láthatatlan adminisztráció pedig teszi a dolgát. Nem mindenki tudja, hogy kik ők, és hogy mit tesznek. De nem szeretik, ha zavarják őket. Főleg, ha rájuk nyitják az ajtót.
Fotó: Rendőrök kiszorítják az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen indult tüntetés résztvevőit a Parlament előtti Kossuth téren 2018. december 12-én (MTI/Balogh Zoltán)
Volt egyszer egy másik, nagy birodalom, Európa második legnagyobb állama. Történetesen ennek a kettős birodalomnak a legnagyobb területű országa mi voltunk. Az állam legfőbb döntéshozó szerve, a magyar Parlament Európa talán legszebb közterén fekszik. Nem szűk folyócska, de egy hatalmas folyam hömpölyög mögötte, várral a túlparton, és lélegzet-elállító hidakkal a háttérben. A tér méltóságos és hatalmas, szobrai lenyűgözők. Nos, itt lehet tüntetni. Itt szabad gyújtogatni és randalírozni. Olyasmiket is szabad megtenni, amiért Párizsban vagy Londonban súlyos büntetések járnának. Ha a franciák logikájával gondolkodnánk, itt tilos lenne bármiféle demonstráció. A teret beültethetnénk fákkal, cserjékkel. Tüntetni a közeli Bajcsy-Zsilinszky úton lehetne, és ha nem elég a rendőri sorfal, akár a haderő is bevethető lenne. Ám ez nem Párizs, vagy London. Ha a magyar rendőr védi a nemzet főterét, égbekiáltó zsarnokságról sipít a haladó sajtó, és egyenesen Brüsszelből biztatják a zavargó, gyülevész hadat. Mert távoli, titokzatos paloták hűvös rejtekén csendes hivatalnokok ezt nem így tervezték. Diktatúráról motyog a füstgránátot dobáló pártelnök, mert egy pénzügyi hatalomként is emlegethető nagyúr valamelyik palotája rejtekén ezt így rendelte; nem szereti, ha neki ellentmond bárki is, ha egy állam nem úgy táncol, ahogy ő fütyül. Füstgránátot az ilyen államra.
Egyszer egy másik nagyúr egy másik palotában hajnalban füttyentett egyet, és a magyar Parlamentet délután már katonák őrizték. Csak éppen nem a mi katonáink. Európa a kezeit tördelte, ám a kisujját sem mozdította meg értünk. Zavarta volna a feldúlt, megszállt Parlament fölemlegetése távoli, hűvös paloták évszázados csendjét.
Borítófotó: Élysée-palota (PuzzlePix/Max5128, Dreamstime)
