A willkommenskultur politikának az lett az eredménye, hogy 2017 első félévében Németországban több menedékkérelmet bíráltak el, mint az EU összes tagállamában együttvéve.
Németország lakossága 2015 óta több mint 1,5 millió fővel gyarapodott – gyakorlatilag természetes népességnövekedés nélkül. Hamar kiderült azonban, hogy a beáramló tömeget nem vállalkozószellemű, többdiplomás értelmiségiek alkotják: a képzettség nélkül Németországba érkezők számát nagyjából 50%-ra kalkulálják, többségük pedig egyáltalán nem kíván tanulni és integrálódni a német társadalomba.
Nem meglepő módon a munkanélküliség aránya is magasabb a bevándorlók között. Az Eurostat novemberi jelentése szerint ugyan Németországban 3,6% a munkanélküliek aránya, de a javuló statisztikai eredmény nem a bevándorlóknak köszönhető. A 2015-ben érkezett bevándorlók közül csupán 15-20% dolgozik. De több tartományban az átlagnál is rosszabb a helyzet. A Mitteldeutsche Zeitung szerint Salzlandkreis régióban például az 1530 regisztrált bevándorló munkakereső közül 56 embernek sikerült teljes munkaidőben elhelyezkednie – ez több mint 96%-os munkanélküliséget jelent. A Német Munkaügyi Hivatal szerint az újonnan érkező bevándorlók főként alkalmi munkák elvégzésére képesek.
Így hát eljött az érzékeny búcsú ideje. A német hochdemokrácia pont addig tartott, amíg ki nem pukkant az illúzió-buborék.
Ugyanis a német belügyminisztérium „A te országod. A te jövőd. Most!” elnevezésű program keretein belül családonként 3000 eurót is hajlandó fizetni azoknak a menekülteknek, akik önként visszatérnek hazájukba. Az igénylőknek vállalniuk kell az anyagi ösztönzésért cserébe, hogy akár még azelőtt elhagyják Németországot mielőtt a menedékkérelmükről döntés születne, illetve azt is, hogy a jövőben tartózkodnak az újabb kérelem beadásától. Akik vállalják az önkéntes hazatérést, azok a kezdeti támogatáson túl lakásfenntartási hozzájárulást is kaphatnak Németországtól. Thomas de Maiziere belügyminiszter nagyvonalú ajánlata legfőképp a sikertelen kitoloncolásoknak köszönhető. Ugyanis 2016 januárjától 2017 szeptemberéig csupán 122 103 ember – az elutasított menedékkérelemmel rendelkezők nagyjából ötöde – távozott önként vagy kitoloncolás révén Németországból.
De nem ez az első német javaslat, ami a bevándorlók kitoloncolását propagálja. Thomas de Maiziere (CDU) 2016 novemberében például azt javasolta, hogy a Földközi-tengerből kimentett migránsokat Észak-Afrikába szállítsák vissza és ott döntsenek a menedékkérelmükről. A javaslatot természetesen humanitárius köntösbe bújtatták, valójában azonban már akkor is arról volt szó, hogy könnyebb eleve Afrikában tartani a menedékkérőket mint később visszatoloncolni őket.
A szövetségi kormány tehát nagyon szívesen látja a bevándorlókat. Németország határain kívül.
Mindezek fényében teljességgel érthetetlen a szövetségi kormány által képviselt kettős beszéd – a willkommenskultur politikával párhuzamosan folyó kitoloncolás –, hiszen ez nem teremt mást, csupán káoszt. Nemcsak Németországban, de egész Európában.
