A csúcsjelöltséget végül az Orbán Viktor által is támogatott Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője nyerte el, a 621 szavazatból 492-t kapott a német politikus. Ezzel újabb pofont kapott a Néppárt liberális szárnya, melynek Stubb az egyik vezéralakja.
A Néppárt Macronja
Alexander Stubb karrierjét Brüsszelben kezdte diplomataként, majd EP-képviselőként is dolgozott. Ezután finn külügy-, majd európai ügyekért felelős miniszter lett, végül miniszterelnök. Regnálása egy évig sem tartott, s sokan az ő politikájának tulajdonítják a finn szélsőjobb megerősödését is. Pályafutása során számos botrány is övezte őt és tevékenységét.
Stubb külügyminisztersége idején a Wikileaks kiszivárogtatott olyan diplomáciai dokumentumokat a Helsinki Amerikai Nagykövetségről, amelyekben Stubb legfőbb politikai tanácsadója azt írta, hogy a Nemzeti Koalíció Pártja a következő ciklusban bevezeti az Oroszországgal határos Finnországot a NATO-ba. 2008 áprilisa és decembere között finn külügyminiszterként Stubb volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet elnöke. Az orosz-grúz háború ebben az időszakban történt, és az EBESZ megállapodást kötött a katonai megfigyelőknek a térségbe történő eljuttatására. 2010 júliusában Stubb meghívta az Al-Jazeera vezetőjét, hogy a média szerepéről egyeztessen vele a konfliktusrendezésben. Ugyanezen év októberében Stubb a Közel-Keletre utazott, és a Soros György köreihez közel álló Hillary Clinton külügyminiszterrel folytatott eszmecserét a közel-keleti konfliktusról.
Miniszterelnöksége idején sem csitultak a botrányok, leginkább Gyurcsány Ferencet idéző politikája miatt. Megszorításpárti politikája általános ellenszenvet keltett vele szemben, de Gyurcsányhoz hasonlóan teljesen érzéketlen maradt a társadalom problémái iránt, sőt, szította is a feszültséget internetes üzeneteivel (akárcsak Gyurcsány a 2006-os rendőrattakot követő kitüntetésosztogatással és a rendőri fizetések emelésének ígéretével).
Örökségét szintén Gyurcsányéhoz lehet mérni, hiszen miniszterelnöksége nem szólt másról, mint a folyamatos gazdasági kudarcokról, növekvő munkanélküliségről és elhibázott egészségügyi reformkísérletekről.
Alexander Stubb volt finn miniszterelnök az Európai Néppárt kongresszusa előtt Helsinkiben, a Messukeskus kongresszusi központban 2018. november 7-én
A Néppárt Macronjának is nevezhető Stubb elkötelezett többek között az azonos neműek házasságának bevezetésében, az EU föderatív irányba való elmozdításában, valamint a migráció támogatásában. Macronhoz hasonlóan gyakran bírálja a bevándorlás- és föderációellenes politikusokat, többek között Orbán Viktort és Matteo Salvinit is. Stubb a Helsinki Pride elkötelezett és nyílt támogatója, tipikusan a liberális mainstreamhez tartozó politikusként írható le.
Jean-Claude Juncker után Stubb nagy valószínűséggel nem hozott volna minőségi változást a Bizottság működésében, legfeljebb kevesebb „isiászos” jelenettel ajándékozott volna meg bennünket.
Borítófotó: Az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltségéért induló Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője mellett kampányolók az Európai Néppárt kongresszusán a Messukeskus Kongresszusi Központban, Helsinkiben 2018. november 8-én. (MTI/Koszticsák Szilárd)
