Hogy kell szétverni egy radikális szervezetet néhány év alatt?
Hogy kell a biztos, húsz százalékos radikális tábort feladva identitás nélküli pártépítésbe kezdeni néppártosodás címen?
Hogy kell a liberális szavazók előtt meghajolva, ország-világ előtt megtagadni múltunkat pironkodás nélkül?
Hogy kell pénzügyi és politikai válságba lökni a Jobbikot?
Hogy kell rögtön elhagyni a választások után a süllyedő hajót és lemondani a pártelnökségről?
Hogy kell arról beszélni, hogy a pártelnökösködés után politikamentes influenszernek állunk, miközben azóta szinte csak politikai internetes videókat teszünk közzé?
Körülbelül így képzelem el Vona Gábor egynapos politikai tanfolyamának – a magát nemzetinek tartó politikus ezt “workshopnak” mondja – programpontjait. És bizony lesznek, akik ezért még hétezer forintot fizetni is fognak.
Miután megtartotta a workshopját, neki is be kellene fizetnie egy gyorstalpalóra, vagy egy terápiára ami arról szól, hogyan engedje el a dolgokat.
Mindenkinek, elsősorban magának tenne jót vele, hiszen nincs szánalmasabb annál, amit ő csinál: a látványos kudarcokat sikernek eladni. Most derül ki igazán, milyen porszívóügynök is emberünk.
Borítófotó: MTI/Kovács Tamás
