Társelnökök, vagy egy elnök? – ez az irtóra izgalmas képlet izgatja most a Jobbik tagságát, és feltehetően Heller Ágnest is. Bár ő feltűnően csendben van az április 8-i Jobbik vereség után. Nehéz is most neki, és a Jobbik nemrég alakult Spinoza-klubjának, vagy ha úgy tetszik SZDSZ-tagozatának megszólalni. Inkább kivárnak.
Ugyanis a társelnökök-elnök vita látszólag a cukisodók-radikálisok szemben állásáról szól. De ha egy kicsit elmerülünk a párttörténet bugyraiban, nehéz lenne a párosban induló Sneider Tamás-Gyöngyösi Márton duót visszafogott, középutas europernek titulálni. Mert ők bizony nemrég még inkább szélsőjobboldaliak voltak. Ki tudja feledni a Gyöngyösit 2012-ben a magyar liberálobjektívfüggetlen sajtóban új Hitlernek, közellenségnek avató, az Orbán-kormány tagjait zsidó származása miatt listázni kívánó parlamenti beszédét.
A Spinoza klub tagjai, összefogva a budapesti romkocsmák liberális egyetemistáival, a teljes MSZP-vel, plusz Magyar Györggyel és Havas Henrikkel több tízezres Gyöngyösi-, és Jobbik-ellenes tüntetést rettyintettek a parlament elé, ugyanúgy, mint a régi szép időkben, a kilencvenes évek elején, hogy együtt rettegjenek a barna esőtől. Sőt, örömest be is tiltották volna a Jobbikot. A gerincességükről annyit, hogy ezek az eltántoríthatatlan anti-antiszemiták manapság már együtt vonulgatnak a jobbikosokkal a Rákóczi úton. Ez a mai Jobbikról is mindent elárul.
Sneider Tamásról meg annyit, hogy ő tényleg náci volt egykor, hiszen szkinheadvezérként tevékenykedett Egerben. Na, ők most a posztvonakorszak mérsékelt vonala.
Az ellenfél nem más, mint Toroczkai László. Ő olyan radikális, hogy 2016 óta – Sneiderrel közösen – ott ült Vona Gábor mellett az elnökségben, és csak 2018 tavaszán, a kampányban vette észre, hogy az általa (is) vezetett Jobbik kezd középre, sőt balra húzódni. Keményen be is szólt Mirkóczki Ádám pártszóvivőnek, hogy nem az ő nevében beszélt, amikor egy balos budapesti kerületi tévében arról értekezett, hogy nem volt őszinte és igaz, amit a Jobbik 2010 előtt produkált.
Ha valaki véletlenül belekukkantott a választások után a Hír TV kormánygyalázó “vitaműsorába”, akkor láthatta, hogy Vona egyik hű fegyverhordozója, Pörzse Sándor magából kikelve védte Gyöngyösi hat évvel ezelőtti zsidózós mondatait, dicsérte a SneiderGyöngyösi duó tagjait, és nem zárta ki, hogy az immár pártok felé emelkedő Vona – aki szerinte igazi államférfiként lemondott mindenről – egyszer majd visszatér.
Az persze kérdés, hogy hogyan és mikor, de az tény, hogy a mostani frakció tagjai egytől egyig Vonának köszönhetik parlamenti mandátumukat. Így Sneider és Gyöngyösi is. Toroczkai ugyan nem lett képviselő, de 2016-ban Vona hívta őt az elnökségbe, neki köszönhetően lett belőle újra országos politikus.
Tehát Vona úgy ment, hogy maradt: ez a párt már se nem radikális, se nem középjobb, se nem liberális, ahogy utódjelöltjei sem tudják, hogy mit is képviselnek valójában.
De azt reméljük, Heller Ágnes nemsokára újra megmondja, hogy merre az arra, jöjjön akár SneiderGyöngyösi, akár Toroczkai. A Spinoza klub színpada már nagyon várja őket.
Borítókép: MTI/Marjai János
