Nemcsak nekem: az agglomerációs településen, ahol lakom, már kora reggel óta csak róla beszélnek, persze nem pozitív értelemben. Szidják, mint a bokrot és azt akarják, hogy mondjon le. A boltostól kezdve a tűzoltóig mindenki. Még a plébános is elgondolkodott kicsit, amikor a hírt meghallva megállt az utcán. Visszafordult és megkérdezte: tényleg ezt mondta? Egyedül Józsi bácsi nem csodálkozott, aki minden reggel bedobja a felest, azután rágyújt egy cigarettára. Annyit morgott csak, miután kifújta a füstöt: „én megmondtam”. Mit? – kérdeztem. „Hát, hogy az a kunkori bajszos gyerek úgyis visszagyün.” Úgy értette, hogy Vágó Gábor visszatér a politikába. Vágó a Józsi bácsi kedvence, az öreg Orbánt akarja „nemzetközi kormányfőnek”, mellette meg Vágót köztársasági elnöknek. A logikai láncszem az öreget nem érdekli: Vágó előbb Szélt válthatja az LMP társelnöki poszton.
De mit mondott Szél Bernadett, amitől rögtön le kéne mondania? Ez a – még egyszer mondom, intelligens, gyönyörű hölgy – politikai öngyilkosságot követett el. Nem kevesebbet jelentett ki ugyanis, minthogy pártja megvonná a családoktól az otthonteremtési támogatást. A politikus egy szerdai sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre mondta el, hogy a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) egy részét, a felújításra és bővítésre nyújtott támogatást megtartanák, új lakások építését azonban nem finanszíroznák ebből. Kijelentette: a támogatás jelenleg nem a rászorulókhoz jut, hanem inkább az építőipart támogatja, ezért a forrást szociálisbérlakás-programra fordítanák.
Az LMP társelnöke a csok-ot „átkozmetikázni” szándékozó kijelentésével – ahogy mondani szokás – átlépett egy határt. Nem kell ide Dömötör Csaba se, hogy megmagyarázza, miért. Szél Bernadett azt is mondta, hogy 300 ezer család vár megfizethető bérlakásra. Arról nem beszélt, hány olyan család van az országban, akik a korábbi évek devizahiteles gyakorlata miatt máig el vannak adósodva – ha időben odafigyeltek és léptek, akkor csak a házaspár egyik tagja. Emellett nincs is hol lakniuk. Ezek a „törvényen kívüli” emberek nem igazán szeretik, a Szél Bernadett-féle kijelentéseket, de ezek után már őt magát sem fogják különösebben kedvelni. Az építőiparról meg annyit: az agglomerációs településen, ahol lakom, tizenkét ház építése áll vagy nem kezdődött el azért, mert nincs ács, kőműves. Jött egy ács valahonnét, de rosszul végezte a dolgát, egy félig már késznek látszó tetőszerkezetet vissza kellett bontani miatta.
Senki nem kért meg arra, hogy cikket írjak erről a témáról, az sem befolyásol különösebben, hogy a Figyelő tulajdonosi hátterében építőipari vállalkozás is található. Én személy szerint amiatt a hülyeség miatt írok, amit Berni – engedtessék meg már a becézés, ha ilyen vehemensen folyik az ekézés – mondott. Az a – harmadszor írom le – intelligens és gyönyörű – hölgy, akiről most derült ki, hogy több ingatlannak is a tulajdonosa. Az egyik ház Budakeszin, a másik Pátyon található. Örülök annak, hogy neki kettő is van. Viszont ismerek a közvetlen környezetemben olyan családokat – nem is egyet –, akik több gyereket nevelve küszködnek azért, hogy valamire jussanak. Nem megy könnyen, de valami már elindult, ezt ők is mondják. Az a reménysugár pedig, ami miatt sokszor nem roppannak össze, a csok. Mert amíg csok van, addig reménykedhetnek abban, hogy egyszer majd lesz nekik is otthonuk. Saját. Ahogy másoknak is, például Berninek. Értve?
Borítófotó: Kovács Tamás/MTI
