Nyugat-Európából gyakran éri az a vád Magyarországot, miszerint nálunk nincs jogállam. Mit szól hozzá?
Szakmai értelemben a jogállamiság könnyen definiálható, amire azonban nem vállalkoznék, az a kérdés politikai értelmezése. A két fogalom ugyanis sokszor eltérő tartalommal bír. Magyarország történelmében erős nyomot hagyott a szocializmus, a kommunista ideológia, így pontosan tudjuk, mi az, hogy diktatúra. Sokan abba születtünk, és a mindennapjainkra is közvetlen hatással volt. Ezt a helyzetet írtuk újra a rendszerváltoztatással, azaz a jogállamot nem készen kaptuk. Éppen ezért pontosan értjük, miért nagyon fontos a jogállamiság, amely számunkra nem pusztán a különböző intézmények működtetését jelenti. Az Alkotmánybíróság (AB) egyike azon intézményeknek, melyek a fékek és az ellensúlyok rendszerének hatékony működéséért felelnek, a mi kiindulási pontunk tehát a jogállami keret. Fogalmazhatnék úgy is: a mai magyar jogi környezet eleget tesz a jogállamiság követelményeinek, hiszen azoknak a standardoknak, amelyek a jogállamiság alapjai, Magyarország minden további nélkül megfelel. Úgy gondolom, mindenki tudja és érzi, hogy mikor él egy jogállamban és mikor nem.
Előrébb való az uniós jog a hazainál?
Az úgynevezett EU-s jog az európai gazdasági közösségiből ered, a jelenleg 28 tagállam és az unió joga között az utóbbi elsőbbsége a fő rendezőelv. Meggyőződésem azonban, hogy a tagállami alkotmányokkal szemben nincs feltétlen prioritása. Nem is lehet: az európai jog 28 ország főhatalmából „nő” ki, így az EU-s az egyetlen olyan jogrendszer, amely mögött nincs egy meghatározott állam. Az uniós jog, illetve a tagállamialkotmányok „kemény magja” közötti ellentétek a tagállami alkotmánybíróságok, illetve az Európai Bíróság közötti dialógus keretében oldhatók fel, mely párbeszéd mellett feltétlenül elkötelezettek vagyunk.
Mondana néhány konkrét példát arra, hogy az AB mindent megtesz az alapjogok védelméért? A politikai támadások ugyanis általánosságokról szólnak.
2012 óta az Alkotmánybíróság mintegy 130 alkotmányellenes jogszabályt vagy bírói ítéletet semmisített meg, az emberi élet változatos területein – a szociális ellátásoktól a diszkóba való belépésig – biztosítottunk hatékony alapjogvédelmet. A sajtó és a közéleti vita szabadságát, az egyházak jogállását vagy anemek közötti egyenlőséget érintő döntéseink alapjogvédelmi szempontból talán a legfontosabbak, de még hosszan sorolhatnám a jelentős határozatainkat.
Fékekről, ellensúlyokról, jogállamiságról értekezünk: ehhez képest a Sargentini-jelentés nem ebben a környezetben festi le az AB-t.
A Sargentini-jelentés úgy készült, hogy minden velünk való előzetes konzultációt elmulasztottak. S miután a magyar Alkotmánybíróság integritását, autonómiáját és tekintélyét negatívan érintik az abban foglalt megállapítások, a szóban forgó dokumentum alkalmas arra, hogy megingassa a velünk kapcsolatos közbizalmat, valamint aláássa a nemzetközi közvélemény előtt az intézmény magyarországi demokráciában betöltött szerepét. Az előzetes konzultáció elmaradása miatt sajnos pont az szenvedett csorbát, amiért eddig is küzdöttem és a jövőben is fogok. Nevezetesen, hogy a párbeszéd folyamatos legyen a különböző fórumok között. Európa lényege ugyanis a folyamatos párbeszéd.
Miért nem tettek „keményebb”, nagypolitikai kicsengésű nyilatkozatot a Sargentini-jelentés apropóján?
Az alkotmánybíráknak, mint minden jogállamban, így Magyarországon is tilos politikai tevékenységet folytatniuk, ezért politikai nyilatkozatokat sem tehetünk. De erre nincs is szükségünk. Inkább a szakmai munkánk, alapjogvédő határozataink és kiemelkedő jelentőségű döntéseink alapján szeretnénk magunkról hiteles és pontos képet nyújtani.
A magyar intézmény mit tesz a párbeszéd érdekében?
Egy 2016-ban meghozott határozatunkban elvi éllel tettünk hitet a már említett bíróságok közötti dialógus mellett az európai térben. A nemzeti, alkotmányos identitás és az uniós jog között ugyanis előadódhatnak olyan konfliktushelyzetek, melyek csak a bírói fórumok intenzív párbeszédének a keretében oldhatók fel. Ezért szükségesek az ilyen fórumok vezetőinek, tagjainak a személyes találkozásai, a véleménycserék, melyek érdekében gyakorlati, úttörőnek számító lépéseket is teszünk.
Konkrétan?
Az AB szervezésében 2019. március 8-án nagyszabású nemzetközi konferenciát tartunk Budapesten. Az Alkotmányos EUdentitás 2019 (Constitutional EUdentity 2019 unity in diversity – common and particular values) című tanácskozás lehetőséget ad arra, hogy megerősítsük intézményünk rangját és szerepét az európai bírósági párbeszédben. Ez az összejövetel úttörőnek számít az Alkotmánybíróság történetében, hiszen az Európai Bíróság elnökén, Koen Lenaerts úron, valamint a német Szövetségi Alkotmánybíróság elnökén, Andreas Voßkuhle úron kívül öt állam (Ausztria, Hollandia, Csehország, Litvánia, Szlovénia) taláros testülete elnöki, három ország (Olaszország, Luxemburg és Svájc) alkotmánybírósága alelnöki szinten képviselteti magát az eseményen.
Ezek szerint vagyunk annyira jogállam, hogy megérje Budapesten ilyen szakmai eseményt szervezni?
Úgy vélem, hogy e szakmai rendezvény az AB eddigi munkájának magas szintű nemzetközi elismerése. Az Alkotmánybíróság által Budapesten szervezett konferencián az európai taláros testületek (és az Európai Bíróság) a legmagasabb szinten képviseltetik magukat. Lenaerts és Voßkuhle elnök urak egy eseményen szólalnak fel a magyar fővárosban. Ez az AB jogállamot, valamint alapjogokat védő tevékenységének egyértelmű nemzetközi respektálása. Azt gondolom, ez a rendezvény visszaigazolása annak, hogy az elmúlt évek erőfeszítései – azaz hogy a magyar taláros testület továbbra is látható, sőt elismert legyen külföldön – mostanra beértek. Ilyen konferenciára ugyanis még nem volt példa nálunk. Az eseményen Áder János köztársasági elnök köszönti a résztvevőket, s Trócsányi László igazságügyi miniszter is felszólal majd. A közel harminc nemzetközi vendég mellett a hazai alkotmányjogászok legjava és a közigazgatásban dolgozó szakemberek is jelen lesznek. Azt gondolom, méltán lehetünk büszkék arra, hogy ilyen rangos konferenciát rendezhetünk 2019-ben, melyen bemutathatjuk, ki mit gondol a nemzeti identitásról és európaiságunkról.
A bírói jogalkalmazói gyakorlatban mi változott az Alaptörvény hatálybalépése után?
A bírák korábban úgy tekintettek az alkotmányra, mintha az a törvények fölött lebegne, és amihez nekik közvetlenül nincs közük. Az Alaptörvénnyel megváltozott a helyzet, mert annak a 28. cikke kötelezővé tette a bíróságoknak a jogszabályok Alaptörvény-konform értelmezését. Vagyis a bírónak fel kell ismerni, hogy az ügynek alaptörvényi érintettsége van, és ezzel az alapjogi érintettséggel együtt szükséges azt elbírálnia. Az AB alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálhatja az ítéletet, ha a bíró nem bírálta el az alapjogi érintettséget, illetve nem az Alaptörvénynek megfelelően értelmezte vagy alkalmazta a jogszabályokat. Ebből a megközelítésből az Alaptörvény teljesen új helyzetet teremtett.
Magánszemélyek „keresik” az Alkotmánybíróságot?
Olyannyira, hogy az elmúlt hét évben hozzávetőleg tizennégyezer ügyben érkezett tőlük indítvány.
Budapestre címezik a beadványokat, avagy Esztergomba?
Kétségtelen, hogy volt már az Alkotmánybíróságnak a székhelye Esztergomban, néhány ülést is tartottak otta kilencvenes években. Ugyanakkor a testület nem fejtett ott ki tényleges tevékenységet. Jelenleg a vonatkozó törvényben az áll, hogy az AB székhelye Budapest.
Más téma, de érdekes lehet. Ha készen állunk az euró bevezetésére, az nem pusztán gazdaságpolitikai intézkedés lesz, miután az Alaptörvényben a forint Magyarország fizetőeszköze!
Az euró bevezetése alapvetően gazdaságpolitikai intézkedés, de kétharmados parlamenti többséggel lehet az Alaptörvényben megváltoztatni ezt a rendelkezést. Ez az alkotmányozó hatalom feladata lesz.
Európában többféle „alkotmányos iskola” ismert. Magyarország jogrendszere melyikbe tartozik?
Évszázadok óta osztrák–német befolyás jellemző a hazai jogrendszerre, ez a tradíció most is érvényben van. Természetesen a jog területén is fontos az identitás megőrzése, a magyarért is sokat kellett tenni az évszázadok során. A földrajzi környezet szintén meghatározó. Nem véletlen, hogy a kétoldalú kapcsolatok nagyon jól működnek a szomszédos országok alkotmánybíróságaival. Ausztriával például a kilencvenes évek óta szinte minden évben tartunk közös konferenciát.
Az interjú a Figyelő 2019. évi 9. számában jelent meg.
