A statisztikák szerint 2016 volt az első év 1989 óta, amikor kevesebb mint egymillió gyerek született a szigetországban.
Demográfiai szakértők azt mondják, hogy a csökkenés elsődleges oka az, hogy a fiatalabb generációnak csekély az érdeklődése és a képessége a családalapítás irányába, a társadalmi attitűd is drámai változást mutat, egyre kevésbé érdekli az embereket a szex. Ez egyébként nem kifejezetten mai jelenség, már tíz évvel ezelőtt azt mutatták a felmérések, hogy a japán férfiak egyhatodát nem érdekli, vagy extrém ellenszenvet érez a testi örömök iránt. A csökkenés másik okának pedig az alacsony bevándorlási rátát tartják az elemzők, de ez egy tudatos nemzetstratégiai döntés.
A Harvardon az okok hátterét kutató amerikai szociológus szerint a japán munkakultúra a társas és családi élet rovására megy. A II. világháborút követő évtizedekben jellemzően a férfiak dolgoztak, a nők a gyerekeket nevelték otthon. A nők munkaerőpiacra lépésével kitolódott a gyerekvállalás ideje, emellett mindkét nem számára nehézkessé vált a családalapítás. Ez a család halála, figyelmeztet a szociológus.
Más országok is hasonló problémákkal küzdenek, köztük az Egyesült Államok (1,87) Dánia (1,73) Kína (1,6), bár Japán esetben súlyosabb a helyzet, itt kifejezetten alacsony, 1,45 a temékenységi ráta. Egy tavalyi tanulmány szerint a hajadon japán nők 70 százaléka, a nőtlen férfiak 60 százaléka kapcsolatban sem élt. Annak ellenére élnek így, hogy többségük azt állítja, szeretne megházasodni.
A tendencia a kormányt is aggasztja, a népesség markáns csökkenése, ezzel párhuzamos az elöregedés komoly kérdéseket vet fel. Japánban a várható élettartam is emelkedik, 2065-re a férfiak 91 évig, a nők 87 évig fognak élni, azaz a jelenlegihez képest öt évvel többet. A termékenységi ráta váhatóan drámaian alacsony, 1,35 lesz abban az időben. Egyes becslések szerint 2065-re, amikor 88 millióra fogyatkozik a népesség, a lakosok 40 százaléka 65 év feletti lesz.
A japán népesség várható drasztikus fogyása a kormány egyik legnagyobb kihívása, Abe Shinzo miniszterelnök arról beszélt, hogy a folyamatot meg kell fordítani: az 1,85-ös rátát tűzte ki célul. Abban viszont következetes a kormány, hogy a népességcsökkenés kérdését nem bevándorlással kívánja orvosolni, és továbbra is vonakodik kapuit megnyitni a migránsok előtt.
A megoldást abban látják, hogy az embeket a végtelenített munkanapok felől a szabadidő irányába orientálják. A kormány a munka és a magánélet egyensúlyának támogatására irányuló javaslatokat tett, arra ösztönzi a vállalatokat, hogy csökkentsék a munkaidőt. A japán férfiak jelentős része akár 80 órát is dolgozik hetente, nem kérdés, hogy ez hatással van a szexualitása is. A szakértők azonban tartanak attól, olyan mélyen beleívódott ez a fajta munkakultúra a japán társadalomba, hogy nagyon nehéz lesz ezen változtatni.
A szemléletváltást célozzák meg a kormány által szervezett villámrandik, a férfiak képzése, hogy megismerjék jobban, mit ad az apaság, de bővítették a bölcsődei szolgáltatásokat is, sőt államilag támogatott társkereső irodákat hoztak létre. Mert a leggfontosabb kérdés még mindig az, hogy ismerkedni legyen idejük és lehetőségük az embereknek, mert amíg napi 12- 14 órát dolgoznak, és magányosan élnek, addig esély sincsen arra, hogy családot alapítsanak.
