A magyar balliberális közfelfogás szerint Soros nemzetközi befolyásával foglalkozni, egyáltalán azt állítani, hogy létezik ilyen, egy magyarokra jellemző provincializmus. Meg különben is, az egész csak összeesküvés-elmélet.
Pedig rendszeresen találunk Sorossal kapcsolatos kritikákat nyugati mainstream sajtótermékekben is. Nemrég a brit The Telegraph című lapban fogalmazta meg ellenérzéseit Sorossal és hálózatával kapcsolatban Frank Füredi, magyar származású szociológus.
Füredi 1956-ban hagyta el szüleivel Magyarországot, később a Kenti Egyetem professzora lett, és az egyik legnépszerűbb szociológussá vált Nagy-Britanniában. A célkeresztben: Magyarország című könyve nemrég jelent meg a Terror Háza Múzeum kiadásában.
Füredi a brit lapban közölt cikkében elmesél egy történetet Soros “csillogó szemű hittérítőivel” való találkozásáról, amely igen mély nyomokat hagyott benne.
Soros György (MTI/EPA/Murizio Gambarini)
Az írás apropójaként Soros legújabb akciója szolgált, miszerint a nemzetközi spekuláns és “filantróp” komoly összegeket (pontosan 400 ezer fontot) akar áldozni arra, hogy visszafordítsa a brexitet. Füredi kifejti, nincs ezen meglepődve, hiszen Soros a '80-as évek óta úgy viselkedik, mint akit a tekintélyes vagyona feljogosít arra, hogy befolyásolja, vagy megváltoztassa a kormányok politikáját szerte a világban.
Soros azt hiszi, ha az emberek nem jól választanak, akkor jogában áll keresztezni döntésüket. Az ő nézőpontjából nagy hiba volt a brexitet megszavazni, amit ki lehet és ki is kell javítani egy jól finanszírozott propagandakampánnyal.
Soros nem hisz a határok létjogosultságában, sem a nemzeti választások érvényességében. Következéséképpen felhatalmazva érzi magát, hogy befolyásolja, vagy ha lehet, irányítsa a társadalmak sorsát az egész világon. Ma Nagy-Britannia, holnap Olaszország, vagy Magyarország jövője lehet Soros célpontja – véli Füredi.
Füredi tisztázza: nem az a baja Sorossal, hogy gazdag, hiszen a tehetősebbeknek és a szegényebbeknek is joguk van politikai nézeteik szerint cselekedni. Bár mégis csak van abban valami morálisan elfogadhatatlan, ha valaki arra használja a vagyonát, hogy megváltoztassa választók millióinak akaratát. Az pedig még rosszabb, ha egy oligarcha képes jelentős befolyást gyakorolni egy olyan társadalom jövőjét illetően, aminek ő maga nem tagja – teszi hozzá.
A Társaság a Szabadságjogokért, egy Soros György által támogatott NGO
Majd a szociológus rátér arra a történetre, ami biztos, több, a politika iránt érdeklődő számára ismerős lehet: egy Soros-szervezet által szervezett konferencia légköre, a rengeteg "társadalomjobbító", csillogó szemű gőgös aktivistával.
Füredi is hivatalos volt egyszer egy ilyen rendezvényre, amit az Open Society Youth Exchange szervezett, még 2013-ban Budapesten. Elmondása szerint, ekkor találkozott azzal az “arrogáns ethosszal, amit a Soros-hálózat képvisel”.
Ebéd közben az asztalnál hallgatta, ahogy különböző országok Soros-NGO-inak képviselői saját teljesítményükkel dicsekszenek. Valamelyikük az “arab tavaszban” játszott főszerepüket taglalta. Mások büszkeségüket fejezték ki az Ukrajna demokratizálásában való közreműködésüket illetően. Volt olyan is, aki azzal hencegett, hogy a befolyásukkal olyan környezetet teremtettek Líbiában, amivel előkészítették a Kadhafi-rezsim elüldözését.
“Csak ültem ott csöndben, körülöttem egy rakás ember, akik éppenséggel mind meg voltak arról győződve, hogy joguk van Istent játszani az egész világban, és kellemetlenül éreztem magam”- írja Füredi. “ Egyszer csak egy magyar Soros-NGO vezetője felállt az asztalfőnél és megkérdezte tőlem, mit gondolok a munkájukról?” – folytatja Füredi, aki tisztelettudóan, de elég egyértelműen helyére tette a dolgokat válaszában. Kifejtette, nem biztos abban, hogy a Soros által támogatott NGO-k saját demokratikus elképzeléseiknek kívülről való beültetése Líbia társadalmába törvényes, vagy egyáltalán működőképes lenne. Mire a beszélgetőpartnere ezt egy pillanat alatt azzal a válasszal kerülte meg, hogy “ nem rendelkezünk azzal a luxussal, hogy megvárjuk, mire a líbiai nép előáll saját Jeffersonjával”.
“Máig emlékszem arra a gőgös hanghordozásra, amivel kioktattak Thomas Jefferson amerikai demokráciában betöltött szerepével kapcsolatban” – idézi fel Füredi. A szociológust megdöbbentette az arrogancia, amivel a Soros-szervezetek Jeffersonként léptek be Líbiába, csak mert az ottani társadalom szerintük túl lassan demokratizálódik. Nem is múlasztja el kifejteni, hogy a Líbiában később kibontakozó katasztrofális helyzet nem kis részben azért alakult ki, mert a nyugati szereplők Jeffersont játszottak.
“A Jefferson-jelöltekkel való találkozásom óta azt is megtudtam, hogy Soros kritizálása nem megengedett” – tér rá Füredi a következő érzékeny témára. A spekuláns brexitellenes mozgalomnak nyújtott bőkezű támogatását sok kritika érte, ami a Soros-pártiak egy része szerint antiszemita megnyilvánulás. Füredi szerint az antiszemitizmus elleni harcnak kifejezetten rosszat tesz ennek a kifejezésnek az ilyen “opportunista” módon való használata.
“Mint aki elvesztette a holokausztban magyar zsidó családjának jelentős részét, megdöbbent, hogy Soros kritikusait antiszemitizmussal vádolják. Hadd biztosítsak mindenkit: Soros életrajzának talán az egyetlen kifogástalan pontja, hogy zsidó” – vág oda a végén Füredi.