Ha egy cégvezér exportpiacok után kutat a Távol-Keleten akkor Vietnám első pillantásra igazi aranybányának tűnhet. A GDP-jük több mint 6 százalékot nő évente, a 90 milliós lakosság pedig minden egyes újabb esztendővel 1 millió fővel gyarapszik. Aki viszont mindezen felbuzdulva cégestül be akarja tenni a lábát az országba, készüljön: egy sor akadályba fog ütközni.
Először is a délkelet-ázsiai országban nincsenek az Optenhez hasonló céges adatbázisok: a kiszemelt partnerek múltját, vagy a vezetők előéletét nem igazán lehet a neten kikeresni.
A nehéz körülmények ellenére viszont újabban egyre több hazai cég jelenik meg a térségben, ez pedig részben a 2015-ben alakult CEEC-nek (Közép- és Kelet Európai Kereskedelmi Kamara – Central and Eastern European Chamber of Commerce) is köszönhető. Az indulása előtt Bundik Csaba, Vietnám legnagyobb érdekvédelmi szervezete a 900-nál is több európai céget tömörítő EuroCham Vietnam ügyvezetője volt. Viszont a tagok között csak egyetlen magyar volt: az a Richter, amelyik akkor már vagy 50 éve volt jelen az országban. Bundik ezen a felálláson szeretett volna változtatni egy külön kamarával. De mivel látszott, hogy az itthoni társaságokból nem tudnak eleget összetrombitálni, ezért egy régiós, kelet-közép-európai intézményben gondolkodtak.
Miről szól ez az egész? A szervezet segít azoknak a cégeknek, akik Vietnámban akarnak megjelenni. Közreműködnek az esélyek felmérésben, tanácsokat adnak az induláshoz, olcsó inkubációs lehetőséget biztosítanak, valamint összekötik az érdeklődőket a már jelen lévő magyar, közép-európai, és persze a vietnámi cégekkel.
A munkájuk elején az érdeklődőkkel általában a félreértéseket igyekeznek tisztázni. Sokan például tévesen azt hiszik, hogy digitális korunkban fölösleges állandó kinti képviseletet fenntartani. Egy vietnámi részleget el lehet igazgatni Budapestről, ha pedig valami gond van, akkor ki lehet menni repülővel – legalábbis így szól az elmélet, amire a gyakorlat viszont rácáfol. Például az állami cégek gyakran 10-kor telefonálnak, hogy délután kettőkor lehet találkozni a megfelelő tárgyalópartnerrel.
De maguk a megbeszélések is képesek komoly meglepetésekkel szolgálni. Itt Európában ugyebár, ha valaki a terveink felvázolása után egy erőteljes igennel nyugtázza az elmondottakat, akkor lehet tudni, hogy egyetért velünk. Vietnámban más a helyzet: ott ez csak azt jelenti, hogy a másik fél figyel és követi, amit mondunk, de ennél semmi többet.
A hibás elképzelések sorát gyarapítja az is, hogy Vietnámban nincsenek komoly versenytársak. Valójában a fél világ küzd ott a fogyasztókért: a kínaiak az olcsó áraikkal, a franciák, a németek és a többi nyugat-európai a fejlett technológiájukkal.
Viszont a hegyekben álló nehézségek ellenére nem érdemes automatikus visszavonulót fújni: Vietnámnak ugyanis például megvan azaz óriási előnye az 1,3 milliárdos Kínával szemben, hogy bár kifejezetten nagy ország, de még a magyar cégeknek is átlátható és kezelhető. Ráadásul, aki kiismeri, az már egész Délkelet-Ázsiában képes boldogulni.
És hogy melyik szektor tud kint is sikereket aratni? Bár ezen a téren nincsenek egyértelmű válaszok, a magyar informatikai cégeknek kifejezetten jók az esélyeik, de általában ugyanígy szívesen fogadják az agrártechnológiával foglalkozó és az egészségügyi területről érkező hazai vállalatokat is. Az utóbbiak előtt a Richter és az Egis már kitaposta az utat.
