Pedig nagyon egyszerű megérteni, mi történt a sárközi településen. Az emberek elvi állásfoglalást hoztak arról, hogy egyetlen muszlim migránst sem szeretnének látni a faluban. Nem hajmeresztő történet ez, hanem egy kis közösség perspektivikus döntése a jövőjéről. Nem perc-emberekről, akik a zavarosban halásznak, mert nem megy a panziójuk, vagy olyanokról, akik misszónak tekintik a többség provokálását, mint az átláthatatlan érdekeket és pénzeket mozgató Migration Aid.
Az őcsényi emberek nem csak asszonyok és gyerekek nyaraltatása ellen tiltakoztak, hanem mindaz ellen, amit a migráció ma Európában jelent. Az önrendelkezésüket, biztonság iránti elemi igényeiket állították szembe a migrációval, mint Európa végezetes hanyatlásának szimbólumával. Az első lépés ellen tiltakoznak, mert pontosan értik és látják, hogyan lett Európából mára hadszíntér, hogyan szokta meg a közvélemény a lassan mindennapos késeléseket, erőszakot, szánalmas je suis fotelrészvétet. Tudják, hogy ez pontosan így kezdődött, ahogy náluk el akarták kezdeni.
Az őcsényiek – ugyan indulatosan, de a lehető legnagyobb józansággal – azt mondták, nem kérnek ebből. Nem fogalmaztak politikailag korrekten, nem kerülgették a forró kását, mert ők nem a belpesti romkocsmák diskurzusaiban szocializálódtak, viszont jól emlékeznek a mesére, ahol a farkas fűt-fát ígért és könyörgött a kismalacnak, hogy legalább a hátsó lábát engedje be a kunyhóba.
Persze, akiknek az Internacionálé még mindig ott zümmög a fülükben, meg a fűt jobban ismerik, mint a fát, azoknak ez gyűlöletbeszéd. Metsző gyűlölködés, hogy az ATV riportere ecseteli a helyzetet Sváby műsorában. De beállt a sorba az identitásválsággal küzdő Heti Válasz is, szerzője úgy fogalmazott, ez nem civil ellenállás, hanem az első lépés a lincselés felé vezető úton. Para-Kovács pár hete már kifejtette Kálmán Olgánál, hogy az emberek többsége hülye, a hétvégén a segítő pszichológusból verbális bántalmazóvá vált Vekerdy Tamás szerint az agyunk nincs a helyén, más helyütt azt mondja, az emberek talán nem annyira hülyék. Talán, ugye értjük. A Hír TV politikai iszapbirkózásában Karafiáth Orsolya, Wahorn András és Konok Péter hangosan felkacagnak a Soros-terv kifejezés hallatán, jelezve, mekkora hülye, aki erről beszél.
Csakhogy amit itt látunk, az a valódi, civil kurázsi. A zsigeri, ahogy az amerikai Milo Yiannopoulos, alt-right véleményvezér mondja, zsigeri, így nem szorul magyarázatra. Nem akarom, jogom van ehhez, és kész. Azt láthatjuk itt, amikor hétköznapi emberek valóságos jelenségekből – más kárából, ha így jobban tetszik – levonják a számukra szükséges konzekvenciát, és döntést hoznak. Az a fajta civil erő nyilvánult itt meg, ahol nincsen szükség táborokban képzett aktivistákra, Soros-szervezetek által képzett ejtőernyős forradalmárokra. Nincs szükség Gulyás Mártonra, se Schilling Árpádra, hogy megmondják, mit kell csinálni.
Ezzel nem tudnak mit kezdeni az ideológiai csűrés-csavarás balliberális bajnokai. Mert számukra nem az számít, hogy mi történik az utcán, a falvakban, a városokban, a világban, hanem az, hogy tetszeleghessenek – a neurózisukat és a materializmus gyökértelen magányosságát kompenzálandó – a filantróp, a nagy humanista, a muszlim világ legnagyobb értője szerepében. Persze mindig csak nemzetközi kontextusban gyakorolják a megértést és a toleranciát, mert számukra minden nép önrendelkezése és önvédelme előrébb való, mint a magyarságé. Szerintük az őcsényiek gyűlölködő hülyék. Meghülyítették őket a plakátok, kimosta az agyukat.
Persze ha ezek a kiváló toleráns szellemek ingatlant vásárolnak, gondosan feltérképezik a környéket, kiszimatolják, kik a szomszédok, melyik a legjobb iskola a környéken, kit kell mozgósítani, hogy be tudják nyomni a gyereket az elitgimnáziumba. Ilyenkor működnek a kifinomult ösztöneik, amikor meg kell találni a szegregálódáshoz a kiskapukat, amikor meg kell teremteni a saját, alternatív valóságukat, az elefántcsonttornyot, ahonnan már távcsővel sem lehet látni az utca porát. Se a farkast, aki könyörög az ajtón kopogtatva.
A baloldali progresszívek nem értik az összefogást, mert csak az önös érdekeket, és egyéni érdekek mentén szőtt hálózatokat ismerik, amelyek mindig kisszerű célok mentén alakulnak. Agymosott birkának nevezik azokat, akik képesek a saját érdekeik felé magasabb érdekeket helyezni, mernek nemzeti érdekekről beszélni, képesek távlatokban és nemzetsorsban gondolkodni. Agymosott birkáknak nevezik, akik összefognak a céljaikért. Hogy ők miben erősek? A napi történések megmutatják, hogyan áldoznak be bárkit, bármikor, szemrebbenés nélkül, mint ma Botkát. Egy percig sem gondolva arra, hogy nagyjából utolsó lapát földet dobták a saját politikai sírukra.
Az őcsényiek megmutatták, hogy az emberek képesek felismerni az érdekeiket, és képesek megfogalmazni és megvédeni a számukra fontos értékeket: a talpalatnyi földet, a családot, a templomot, szűkebb pátriájukat. Mindazt, amit a balliberális mainstream kurzus az elefántcsonttornyaiból elavultnak, meghaladottnak ítélt, hogy nemzetközivé legyen holnapra a világ.
Hát ennek mutattak be most. Egy hatalmasat.
Borítófotó: "…az őcsényiek jól emlékeznek a mesére, ahol a farkas fűt-fát ígért és könyörgött a kismalacnak, hogy legalább a hátsó lábát engedje be a kunyhóba…"
