Kritikus helyzet állt elő a tiszta energiához szükséges fémek ellátásából az EU-ban – állíptja meg a térség nagy fémfeldolozóit, például a Glencore-t vagy a Rio Tinto-t is tagjai között tudó Eurometaux nevű szervezet által készített tanulmány.
Az elemzést készítő belga Katholieke Universiteit Leuven elsőként fordította le az európai helyzetre a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által tavaly kiadott figyelmeztetést, amely az akkumulátorok, a napelemek és a szélturbinák gyártásához felhasznált fémek globális hiányára figyelmeztetett.
Az EU 2050-re tűzte ki célul, hogy karbonsemlegessé válik. Ezzel párhuzamosan, az orosz-ukrán háború kapcsán nem csak az orosz szénhidrogéniparról szeretne leválni, de az onnan importált, a zöld energiához kulcsfontosságú fémek behozataláról is.
Mikael Staffas, az Eurometaux elnöke, egyben a Boliden, az egyik legnagyobb európai fémfeldolgozó- és bányavállalat vezérigazgatója által ismertetett elemzés szerint a klímacélok teljesítéséhez a jelenleginél 35-ször több lítiumra és 7-26 százalékkal több ritka földfémre lenne szükség. Kéne még továbbá 1,5 millió tonnával több réz (35 százalékos növekedés a jelenlegi felhasználáshoz képest), valamint 400 ezer tonnával több nikkel, ami 100 százalékos igénynövekedést jelent. Brüsszel tervei szerint a tiszta energiához szükséges fémek nagyjából 75 százalékát lehetne biztosítani újra felhasznált nyersanyagokból – a maradékot azonban importálni kell. Mindezt egy olyan világgazdasági környezetben, amelyben amúgy is tartós hiány mutatkozik lítiumból, kobaltból és rézből. A világ többi része szintén a dekarbonizáció felé mozdult el, ugyanakkor a pandémia időszaka alatt elmaradtak a bányaiparban a szükséges beruházások, így jelenleg jelentős a hiány.
Az elemzés szerint Európa előtt három lehetőség áll. Az első, hogy saját területén kezd el kutatni és tár fel új lelőhelyeket. Ez kevéssé járható útnak tűnik, az elmúlt évtizedek tendenciája pont az, hogy a lakosság nem támogatja az ilyen típusú beruházásokat. Jó példa erre a Rio Tinto szerbiai lítiumbánya nyitásra vonatkozó terve, amelyet megtorpedózott a lakosság.
A második opció szerint növelni kellene a fémfeldolgozó kapacitásokat. Ezzel azonban az a gond, hogy a történelmi szinten is magas energiaárak a következő években nem valószínű, hogy számottevően csökkennének. Az alumínium, a cink, a szilícium ára ennek következtében 35-45 százalékkal emelkedett az elmúlt időszakban. A harmadik lehetőség pedig az, hogy az európai vállalatok társ-, vagy saját finanszírozással vágnak bele más kontinenseken bányakutatásokba és kitermelésbe. Ha ez az út marad, akkor követendő példa lehet Kína, amely szerte a világon hasonló konstrukciókban igyekszik alapanyag igényeit biztosítani.
Borítókép: Circlephoto, PuzzlePix/Shutterstock
