Vekerdy Tamás, aki az átlag napjain a vulgárpszichológia pétergábora, most a hosszú böjt elteltével kilépett a koplalókamrájaból, és a bűntudat, a kárhoztatás felkent antiapostolaként, a nagy mágusok utolsó erejével még egyszer, de nem utoljára szamizdat-evangéliumot imádkozik bele a sötét és végtelen ugarpusztákba.
Kovács Zoltán, az ÉS mindent látó szeme, úgy rikkanthatott a háta mögé a szerkesztőségi értekezleten Vekerdyért, mint a Ponyvaregény szexjárőre: „Hozzátok a Bénát!” A Béna előlép, a szájpecek, mint a hét pecsét egyike, felnyílik.
Vekerdy elvtárs pedig jó értelmiségi módjára összepötyögte nyílt levelét Orbán Viktornak.
A kimondott átkok, a varázsszavak pedig, mint egy alkonyvörös pusztító vihar söpörnek végig a szürkemarha húgytól felázott, de mindörökké szikes, terméketlen földeken, a barbárok lakta zsákfalvakon át, oda, ahol a vályogfalak között az örökké bekapcsolva felejtett gyűlölet-propaganda üvölt az éhezők agyában, ahol a talponállókban a cefrétől bűzlő, ellilult arcú közmunkás-likvidátorok gyilkos féldelíriumban szimatolják ki következő véres áldozatukat. Ennek a tisztátalan földnek egyetlen elkárhozott ura van: Orbán Viktor.
Ekképpen látják a világunkat ezek a járási morálagitátorok.
Vekerdy Tamás nem kevesebbet állít, mint azt az Iványi Gábor nyomorevangélista kijelentései óta közismert spirituális tényt: Orbán Viktor, s vele együtt a magyar nép, mint a sátán szolgája, menthetetlenül a pokolra jut. És mint Clint Eastwood, ők, az elcseszett rendszerváltásból ránk maradt értelmiségiek sem bocsátanak meg soha.
Ősi mantrája, varázsigéje ez a bűntudatot, a bűn leglényegét fenntartó, a megtérést tiltó, a bűnök jelenlétén keresztül uralkodó posztkádári vajákosértelmiségnek.
Elsődleges tudásuk a hatalom birtoklásáról mindössze ennyi: csak úgy lehet elnyomni, megszállni a népet, ha folyamatos morális nyomás alatt tartjuk, a víz alá szorítjuk úgy, hogy levegőt se tudjon venni, hadd fulladozzon csak. De, amikor kivételes esetben lélegzetvételnyi időre engedünk a szorításon, akkor azonnal az arcukba is üvöltjük, gyűlölettel fegyelmezve meg őket, hogy bűneikből megtérés nincsen, tetteikre alátekintve nincsen kegyelem, az Isten, a teremtett világ elfordult tőlük.
Hazugság, hogy Vekerdy és társai megtérést, nagy humanista fordulatot akarnak. Ezek a hidegvérűek a hatalmukat akarják visszaszerezni az által, hogy kontrollálják az erkölcsi kérdések feletti mindenható ítélőbíró szerepét, hogy pont olyan rejtélyes módon alakítsák az eljárásba reménytelenül aláhulló közvádlott ügyét, ahogyan Josef K. ellen hoztak ítéletet valamikor. De ezt számtalan marxista hamispróféta kijelentette már, mert nem csak Vekerdytől tudjuk, hogy a szarmagyar mindössze rabolni, fosztogatni és gyilkolni tud. Erre épült a kommunista diktatúra, ez volt a morális magja a rendszernek. A népbíróságok obszcén transzcendenciája ez.
Aztán Vekerdy elvtárs prüntyög még arról is, hogy „az Úr Jézus Krisztus, a názáreti mester – lúzer” lenne. Azon túl, hogy ez blaszfémia, amiért méltóbb helyeken és korokban égetni, nyúzni szoktak, feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy Jézus Krisztus, a Messiás Orbán Viktor lelkéért is harcba szállt a kereszten, és győzött. A többi, a kegyelem beteljesedése Orbán Viktoron múlik, Krisztus már legyőzte a halált, megtette, amit az Atya elvárt tőle. De az üdvösség kérdése legyen kettejük legszorosabban vett magánügye. Ezért, ha lehet, mentálhigiéniánk érdekében, Vekerdy Tamás az elzárt gumiszobájában vívja meg élet-halál harcát a benne őrjöngő fenevaddal. A „lúzer”, a vesztes, az elkárhozott nem Jézus, az Újszövetség báránya, hanem az a démoni fejedelem, akit Vekerdy szolgál.
Még valami. Vekerdy sérelmezi a keresztény Magyarország terminust. Mondván, ez túl vagonszagú. Mert a keresztény azt jelenti: nem zsidó. Nem kell ennyire rettegni Tamás bá. A kereszténység zsidó férfiaknak és nőknek, a zsidók szent földjén adott kinyilatkoztatáson keresztül megköttetett új szövetség, ami az ószövetség nélkül elképzelhetetlen, hiszen a Megváltó minden pontjában beteljesítette azt. Ami keresztény, az bizony zsidó is.
Ha már kereszténység és Jézus, kárhozat és gonoszság, akkor talán érdemes lenne sürgősen ördögűzést tartani Tamás bátyánál. Jézus mindamellett, hogy legyőzte a halált, még sok ördögöt is kiűzött a szenvedő emberekből. Ezt szeretetből tette, valódi isteni szeretetből, nem a neomarxista posztmodern humanizmus erkölcsi parancsolatai miatt, a kettő között ugyanis nincsen átjárhatóság. Ide illik az ördöngös gadarénus története. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy Vekerdy a felszabadított gadarénus, vagy a kétezer vízbefulladt disznó szerepével analóg inkább. Súlyos dilemma. De annyit segítenék a Vekerdyhez kiérkező exorcistának, hogy ha a rituáléra sor kerül, a ördögök légiójának urát a nevén kell megnevezni, hogy parancsolni tudjanak neki, de most mondom, ne szarozzanak, nevezzék ezt a mesterdémont bátran Kun Bélának.
