Mindenekelőtt azonban a kihalófélben lévő műfajról ejtettünk néhány szót, amelyben Sándor alkot.
– Valóban kihalóban van, ám mindazok a dolgok, amelyek kevéssé ismertek, a glosszában vagy a tárcában jobban kiteregethetők. Megmutathatom a részleteket, amikben ott lakik a Jóisten – árulta el a szerző, s nyomban hozott egy példát:
– Kisfaludy Sándor költőnek Amati hegedűje volt. Azonnal beindultak a gondolataim, vajon hogy a csudába került a badacsonyi szőlőhegyre egy Amati hegedű? Az Amati cremonai család, tőlük tanulta a mesterséget Antonio Stradivari.
Sándor bevallotta azt is: nem szeretné, ha végleg eltűnne a tárca az újságírásból.
– A legjobban riportozni szerettem – mondta sóhajtva, mert a klasszikus nagyriport, másként irodalmi riport gyakorlatilag kihalt.
E ponton felemlegettünk olyan klasszikus szerzőket, mint Ady Endre vagy Hunyady Sándor, akiknek cikkeit mind a mai napig élvezet olvasni. S természetesen Sándor újfent előhozakodott egy témával.
– Terveim közt szerepel a magyar írók párbaj szokásairól írni. Gárdonyi Géza életveszélyes ellenfélnek számított, minden párbaját megnyerte. Herczeg Ferencből író vált egy párbaj miatt, amiért a Váci börtönbe zárták, ahol papírt és tollat kért az igazgatótól, s megírta első regényét, amellyel rögtön befutott.
Mit fűzhetnék hozzá? Izgatottan várjuk Végh Alpár Sándor olvasmányos, tanulságos tárcáit.
