A vasárnapi boltzár érdekében az Egyenlő.hu keresztényszociális szakszervezet a kereskedelmi Ágazati Párbeszéd Bizottság összehívását kezdeményezi. A szervezet úgy véli, hogy a háború okozta gazdasági válság és a drasztikusan megnövekedett energiaárak indokot teremtenek arra, hogy ismét bevezessék a vasárnapi szünnapot. Az Egyenlő.hu közleményéből kiderül, hogy a szervezet megoldásokat dolgoz ki annak érdekében, hogy se a munkaadóknak, se a munkavállalóknak ne okozzon tehertételt egy esetleges hatnapos kereskedelmi munkahét kialakulása.
Volt már Magyarországon vasárnapi boltzár, 2015. március 15-én lépett hatályba a KDNP törvényjavaslatának elfogadását követően. Az intézkedés nagyon erőteljes véleményeket generált, nem mellesleg a vásárlói vélemények sem voltak túlságosan pozitívak, így az ellenzék is beleállt az ügybe, és népszavazási kezdeményezést lengetett be, amelyre aztán nem volt szükség, mert a kormányzat 2016 áprilisában visszavonta a jogszabályt.
Az Egyenlő.hu kezdeményezése sem egészen újdonság, hiszen 2018-tól évente legalább kétszer felmerül a vasárnapi boltzár lehetősége, mint ahogyan idén is. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete ugyancsak az energiaárakra és a munkaerőhiányra alapozva dobta be augusztusban a témát. A javaslat arról szólt, hogy vasárnap jóval korábban, már délben zárjanak be a boltok. Az Egyenlő.hu ezt „feszítette” tovább azzal, hogy ne is nyissanak ki. Ugyanakkor a szervezet közleménye szerint nem feltétlenül van szükség törvénymódosításra (a helyzet az, hogy most sem kötelező vasárnap kinyitni), mint a közlemény fogalmaz: a szervezet szakértői arra a megállapításra jutottak, hogy a munkáltatói és munkavállalói oldal képviselőit tömörítő Ágazati Párbeszéd Bizottság által lehetőség van ebben a kérdésben szakmai konszenzusra jutni. Az ágazati szereplők egységes megállapodását utóbb a teljes szektorra ki lehet terjeszteni. Az egyik javaslat szerint a nyitvatartás észszerű önkorlátozásával a vasárnapi munkavégzésért járó műszakpótlékok sem vesznének el, mivel az Egyenlő.hu határozottan javasolja a munkaadóknak, hogy a hét végi bezárásból megtakarított bérköltséget egyidejűleg adják át a dolgozóknak, az alapjövedelmek megemelésével.
A helyzet persze ennél bonyolultabb, hiszen a vasárnapi boltzár a teljes kereskedelmet érintené, holott annak idején elsősorban azért merült fel a kérdés, mert a nemzetközi hiper- és szupermarketek túlságosan nagy teret nyertek a hazai kisboltokkal és boltláncokkal szemben. Az ő versenyelőnyük „simítását” célozta az évtizedekkel ezelőtt felmerült vasárnapi boltzár. Ma már viszont ebbe a körbe esik a teljes ágazat, tehát a ruházattól kezdve az autóalkatrész-boltig mindenki, plázától a garázsboltig bezárólag, ez pedig alapvető társadalmi és gazdasági problémákat vethet fel. Az Egyenlő.hu ezekre is igyekszik választ adni és ezért is tarja szükségét az Ágazati Párbeszéd Bizottságnak.
A vasárnapi zárva tartás hatásainak (társadalmi, gazdasági, politikai) vizsgálata meglehetősen bonyolult, hiszen a kisebb vállalkozások jellemzően támogatják az ötletek, sőt a nagyok is, de csak azokon a részeken, ahol amúgy sem történik vasárnap semmi. Ám a nagyvárosokban, a frekventált körzetekben hallani sem akarnak arról, hogy bezárjanak. A 2015-2016 között élt boltzár az előzetes várakozásokkal szemben meglepő módon nem hozott kimutatható kiskereskedelmi forgalom csökkenést, ám ténykérdés, hogy ebben az időszakban éppen jelentős – egyes hónapokban két számjegyű – volt a növekedés. Most azonban a recesszió réme fenyegeti a világgazdaságot, amely nagyon erős hatással lehet a hazai fogyasztásra. A kereskedelem pedig a profitjának egy részét az úgynevezett impulzus vásárlásból (ha úgy tetszik a hétvégi korzózás közbeni lófrálásból) szedi össze. Ha egy nappal rövidül a kereskedelmi hét, egy nappal kevesebb idő jut profitot termelni, a következő időszakban várt gyengülés mellé, ez komoly érvágás lehet. Ráadásul a bevásárlóközpontokban működő vendéglátóhelyeknek is fejtörést okozna a zárva tartás, hiszen az ő forgalmuk is függ a hét utolsó napjától. (Igaz, cserébe a bevásárlóközpontokon kívül működő vendéglátóhelyeknél mindez pozitív hatásként csapódhat le, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a sétálóutcák boltjainak zárva tartása is kevesebb embert vonz a korzókra.)
A vasárnapi boltzár politikai vonzata a legegyszerűbb képlet, hiszen könnyű megvizsgálni a választók körében, ki ellenzi és ki támogatja, ez alapján érdemes felkarolni, vagy elengedni az ügyet. Ez pontosan látszódott a 2015-2016-os időszak után. Ma nagyon úgy tűnik, hogy mindez kereskedelemszakmai kérdés, ugyanakkor nem ördögtől való, hogy a politikai a szakmai akaratot szabályrendszerbe öntse, ugyanis a piac egyaránt ad helyet mikro-, kis- és közép-, illetve nagyvállalkozásoknak, amelyek méretükből és helyzetükből adódóan egy esetleges szakmai konszenzust is a saját értelmezésükben alkalmaznak. Ez pedig rendszerint ellentétet generál. Ám ha van szabály, az egyértelműsíti a vállalatok gondolkodását is.
A társadalmi kérdés a legbonyolultabb, hiszen a kereskedelem bőven 350 ezer embernek ad munkát. Ha csak a családokat számoljuk, akkor majdnem egymillió embernek van köze szinte közvetlenül a kiskereskedelemhez, tehát bármilyen intézkedés, szabálymódosítás ennyi ember életét érint. Ha sikerül is szakmai konszenzusra jutni az ügyben és az a munkavállalóknak, illetve a munkaadóknak is megnyugtató, akkor is ott vannak a vásárlók, akiknek jelentős része (kulturálisan) támogatja a vasárnapi vásárlás lehetőségét, még akkor is, ha jellemzően nem vásárol vasárnap. Így viszont nagyon nehéz meggyőzni a társadalmat ennek a lehetőségnek a lefaragásáról vagy eltűnéséről.
