Zöldül a gyep, fénylik a lovak szőre s fénylenek a tekintetek is, vasárnap kezdődnek a tavaszi galoppversenyek. Boldog békeidőkben március végén a dunakeszi vasútállomás főnöke arra gondolt, nemsoká befut a Nyugatiból érkező vonat, s leszáll Szemere; Blaskovich Ernő, a Kincsem gazdája; Bródy szerkesztő úr; vagy Őszi Kornél, a turflap gazdája. S persze Krúdy, akit megpillantva a lépcsőn, Bunda Bandi és zenekara tust húzott a resti teraszán. Mondták is Alagon: ilyen respektje magyar írónak nem volt, mi tesszük hozzá, hogy nem is igen lesz többé, ez ugyanis stílus kérdése. Nem a Szindbádé vagy A vörös postakocsié – az életé.
Szándékosan választja el a kettőt markáns gondolatjel. Kérdem én, megfordul-e egy magyar íróban/költőben olyan tréfa ötlete, ami felhorgadt Krúdyban a millenium idején. A Városligetben húzták fel Ős-Budavárát, s mellé építettek egy török mecsetet. Hoztak hozzá egy fájin török müezzint, aki mikor eljött az ideje, fölkúszott a minaretbe, hogy ott imaidőben kelet felé fordulva Allahhot dicsőítse.
Krúdy gyakran járt a Városligetbe, s egyszer, mikor Halmay, az úszóbajnok is vele volt, úgy gondolta, megtréfálja a müezzint. Mi legyen a módja? Talán az, ha pár percre átveszi a szerepét. Tett halála az okoskodás, zim-zum, leütötte a törököt, Halmay lehúzta róla a kaftánt meg a turbánt, az író fölment a minaret erkélyére, és énekelni kezdte, hogy Allah i Allah… A müezzin közben magához tért, és kiabálni kezdett. Jött a rendőrség, de a két tettes elfutott.
Kérdem én másodszor, hátha valaki már elfelejtette: van-e a maiakban ilyen tréfás kurázsi? A válasz egyszerű: nincs. De hát írásaikban nincs. Nem véletlenül mondta Réz Pál, hogy nem túl jó a magyar irodalom. Íróink fáznak a botrányoktól, de azért néha felpofozzák egymást: mint Kukorellyvel bánt el Tokajban egyik írótársa.
Lovak ülnek a balmazújvárosi lovas ünnepen 2018. május 12-én
Ha legalább a lovakról írni tudnának. De nem. Csurka volt az utolsó, aki jó tollal le tudta írni, mit látott a pályán.
Jobb, ha visszatérünk a lovakhoz. Amilyen Patiense volt, bár itt újra Krúdyba ütközünk. A Huszárik filmben, a Szindbádban volt egy jelenet: a hajós letelepszik egy vendéglőben, s beszélgetni kezd Vendelinnel, a pincérrel. A diskurzus egy lóról kezdődik, a neve Patiense, akire valahányszor fogad Vendelin, mindig nyer. Közben kiderül, ez a neve a pincér feleségének is, de érkezik a leves a velős csonttal, a lóról attól fogva szó nem esik – most pótoljuk.
1901-ben egyéves telivércsikó árverésen három kancát vásárolt a leghíresebb hazai tenyésztő, gróf Festetich Tasziló. A három egyike a pej Podagra volt. A kancát már fedezték, és 1902. március 5-én sárga kancát ellett. A Patiense nevet kapta, és a pályákon végig veretlen maradt. Egyesek szerint képességei Kincsemét is meghaladták. Jó kezekben volt: tréningre Charles Plannerhez került. Tátra-Lomnicon nyerte első versenyét – ott is volt pálya –, majd később, sétálva a magyar, az osztrák és a német derbit, de Hamburgban sántítani kezdett, és nem soká elpusztult.
S a baj nem járt egyedül. Plannert, a becsületesebb trénert megvádolták, hogy doppingolt, és hogy hangsúlyt adjanak a vádnak, pár nap múlva megölték. Csakhogy utóbb kiderült, a vegyészek, Kossa Gyula és Lengyel Gyula tévedtek. Planner ártatlan volt. Gazos sírját a dunakeszi temetőben találni a többi angol tréner és zsoké sírja között.
Miért emlegetem mindezt? Mert nálunk jó ideje se a pályán, se az irodalomban nem történik olyasmi, amire az ember odakapja a fejét. Hogy egy magyar író beöltözzék müezzinnek? Egyéb se hiányzik. A török elnök fenyegetőzni kezdene. S meg kell nézni, milyen állapotban van a dunakeszi állomás, ahová a legendás Szemere Miklós, a honfoglaló Huba leszármazottja érkezett versenynapon. Szemere kedvelte Krúdyt, talán azért, mert az író is tudott hallgatni. De hát mára belőle is csak a zaba maradt – stílus nélkül.
Kár folytatni. Nem is folytatom.
Borítófotó: Lovak a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. mezőhegyesi lovaspályáján megrendezett nemzetközi fogathajtóverseny maratonhajtás versenyszámában 2018. április 30-án. (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)
