Összesen hatszor szerepel cikkében a gyűlölet szó, próbálom mérlegelni, hogy ez sok vagy kevés. Nyilván vannak arre pszicholingvisztikai kutatások, hogy a jellemző szóhasználat mennyire tükrözi az ember lelkivilágát. De olvasóként valami egészen furcsa valóság bontakozik ki az írásból, érzéketlen magyarok által megbántott iraki és jemeni orvosokról, középosztálybeli anyukákról, akik megvetően néznek a parkban sétálgató fejkendős nőkre. A három megható történetből Vásárhelyi Mária a szociológus az állítja, hogy "az itt élő muszlimok rettegnek tőlünk, a magyarok többsége pedig a muszlimoktól fél.”
Tudományos alaposság a javából. Ha mondok három másik történetet, ahol nem rettegnek, akkor ez cáfolatnak számít?
Szenvedélyesen ostorozza a tudatlan magyarokat a szerző, hiszen úgy rettegünk mi a migránsoktól, hogy egyet sem láttunk még élőben. Mintha csak az létezne, amit látunk. Bevallom, bengáli tigrist sem láttam még, de elájulnék, ha beszökne a kertbe.
Az azonnali információáramlás korában Vásárhelyi Mária még mindig egy alternatív valóságot magyaráz komoly indulatokkal. Nem az van, amit a híradóban látsz, ember, az hazug propaganda! Majd a tudós asszony megmondja, mi van a világban, nem kell neked híradót nézni. Vásárhelyi Mária gyűlölködőnek nevez mindenkit, aki nem az ő internacionalista, modernebb nevén multikulturális világképét fogadja el, hanem hisz a saját szemének. Meg beleolvas abba a francos internetbe. Még angolul is akár. Pedig nem kellene ezzel fáradni, csak oda kellene figyelni a szakértőre. Aki jobban tudja.
Elgázoltak 15 embert a múlt héten? Elgázoltak. Iszlám terroristák voltak? Azok. Sokadik eset ez Európában? Sokadik. Nem ez számít, sugallja Vásárhelyi Mária.
A terrorista merényletek messze nem reprezentálják a muszlim népek jóságát és integrációs szándékát, tudjuk, mi, aljas általánosítók. Gyűlölködők, kirekesztők, nácik, agymosottak etc. Nem ölnek, erőszakolnak, gyújtogatnak, vagy csak véletlenül, de ezért is a többségi társadalom a hibás.
Nekünk "tárt szívvel" kellene fogadnunk az elesetteket, félretéve minden, a sajátjaink iránt érzett aggodalmunkat. Mert az téves és hamis – állítja a tudós, a balliberális megmondó. Mert az ő értő szeme ezt jobban látja, és azt is tudja értő elméjével, hogy ezért nagyon fogja szégyellni magát Magyarország és az Európai Unió is. Kollektíven. Mert a keresztény ember valahogy mindig kollektíve bűnös, a muszlim ember ügyeit meg valahogy mindig elszigetelt esetként kell kezelni. Nem annak kellene szégyellnie magát, aki a vallása nevében ártatlanokat gyilkol?
"A gyűlölet csordogál le a hétköznapjainkba, eszi be magát az életünkbe, mérgezi meg a lelkeket" – állítja a szerző. Ha meg nem bántom, megkérem Vásárhelyi Máriát, vegyen ki ebből a többes számból, illetve küldenék egy hosszú listát, lesz rajta pármillió ember, akik szintén nem vállalnák a gyűlölet közösségét.
Akármilyen hihetetlen, nem rettegek és nem gyűlölök senkit. Amit Vásárhelyi Mária legrosszabb ösztönnek nevez, azt én úgy hívom életösztön, önvédelmi ösztön.
Azt látom, olvasom és tapasztalom, hogy a bevándorlás rengeteg bajt okoz nap mint nap. Nem akarok gépfegyveres rendőrök és betonbarikádok között sétálni, és azt lesni, gyanús-e valaki.
Kedves Vásárhelyi Mária! Ön szerint van ahhoz jogom, hogy ne akarjam ezt?
Borítókép: MTI Fotó: Soós Lajos
