A Miniszterelnökség jószerével havonta teszi közzé az újabb és újabb időpontokat, hogy mikorra várható a vidékfejlesztési pályázatok elbírálása, és a gazdálkodók között is vannak „jól értesültek” az ügyben. A valóság az, hogy még tényleg nem történtek meg a támogatói döntések. Pedig a vidékfejlesztési programot 2015 augusztusában hagyták jóvá, azóta meghirdettek 68 támogatási jogcímet, de alig néhányat bíráltak el közülük. Érdekképviseleti adatok szerint már csaknem százezer gazdálkodó várja türelmetlenül, hogy történjen végre valami. Pedig a vidékfejlesztés társfinanszírozási aránya a 25 százalékról 15 százalékra csökkent.
Egyes számítások szerint a támogatási döntések csúszása miatt az elmúlt két évben a mezőgazdaságban a beruházási színvonal elkezdett zuhanni, 2014-hez képest 20 százalékkal esett vissza. Más kérdés, hogy a késlekedés miatt a pályázatokhoz csatolt árajánlatok elveszítik az érvényességüket, nem lesz tartható az előzetesen megadott beruházási ütemterv, drágul, vagy nem lesz megvalósítható a beruházás. Ráadásul a közbeszerzési kötelezettség miatt a fejlesztést végrehajtó nyertes pályázók csak egy hosszú és költséges közbeszerzési eljárás után kezdhetik meg a fejlesztéseiket. Idén így támogatott beruházás gyakorlatilag alig lesz.
Agrárügyben nem csak a vidékfejlesztési programmal vannak problémák, hanem – a zökkenőmentesnek beharangozott – intézményi átalakítás következményeit is érzik a gazdák. Még mindig elmaradásban van például a közvetlen támogatások kifizetése, legalábbis a megszokotthoz képest. Nem csoda, ha az év első két hónapjában gyakorlatilag leálltak a kifizetések, és a tavaly májusban igényelt támogatásokból még most is mintegy százmilliárd forint kifizetését várják a termelők.
Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi intézményi struktúrában nincs igazi gazdája az agrárágazatnak. Mert aki lenne – a Földművelésügyi Minisztérium – valami oknál fogva nem emeli fel a hangját a vidékfejlesztési pályázatok elbírálásának csúszása miatt. A minisztériumban összekacsintanak inkább: „Lázáré a terület, ha megfogta, hadd vigye!”
Ezzel a hozzáállással csak az a gond, hogy közben ők is a lengyel gyümölcsöt veszik. Az élelmezési ügyekért pedig – akárhogy is forgatjuk azt az almát – ki más, ha nem az agrártárca a felelős?
