Töretlenül emelkedik a szén jegyzésára, sok bányavállalat azonban enged az ESG-nyomásnak, és kiszáll az üzletből. Aki marad, az kaszál, így például a Glencore óriásvállalat is – olvasható a VG.hu cikkében.
Egyszázalékos eséssel reagált a brit-svájci Glencore bányászati és kereskedelmi vállalat részvénye a hírre, hogy a társaság kivásárolja partnereit a világ egyik legnagyobb külszíni szénbányájában, Kolumbiában. A londoni tőzsdén kereskedett Glencore 230 millió dollárt fizet a cerrejóni bányatársaság másik két tulajdonosának, az ausztrál BHP-nek és a brit Anglo Americannek, eddig e három vállalat egységesen osztozott a jogokon.
A Glencore az akvizíció gyors, két éven belüli megtérülésével számol.
Az időzítés aligha véletlen, a tüzelőanyagként (is) használt szén ára évtizedes magasságba emelkedett az erős ázsiai kereslet és a kínálati oldalon elmaradozott beruházások miatt. Júliusi rotterdami szállításra egy tonna szén 115 dollárba kerül, miközben az év elején 68-69 dolláros áron lehetett szerződni.
Bár a Glencore kitermelési kapacitása nő az ügylettel, hétfőn mégis bejelentették, hogy a korábbi 40 százalék helyett 2035-re 50 százalékkal tervezik csökkenteni a szennyezőanyag-kibocsátásukat a 2019-es szinthez képest.
A cerrejóni bányából kihozott szenet főként erőművekben égetik el villamosenergia-termeléshez, ez a folyamat felel a globális szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékáért.
Közben a bányacégeken egyre nagyobb a nyomás a befektetők és a bankok részéről, hogy üzleti tevékenységüket igazítsák a párizsi klímaegyezményben lefektetett célokhoz. Például a Raiffeisen Banktól március óta nem kapnak új hitelt olyan cégek, amelyeknek a forgalmában a termikus szénértékesítés meghaladja a 25 százalékot. Sőt, szénerőműveknek, -bányáknak semmilyen új pénzügyi szolgáltatást nem nyújtanak. A banki-befektetői nyomás a jelek szerint nem hatott a Glencore-ra, Ivan Glasenberg vezérigazgató szerint a befektetőknek semmi hasznuk nem származik abból, ha egyes cégeket a szénbányáik eladására vagy a tevékenység leválasztására és kiszervezésére kényszerítenek, az ugyanis nem csökkenti az abszolút kibocsátást. Az Anglo American a mostani ügylettel teljesen kivonul a szénbányászatból, hasonlóra készülhet a BHP is, a cég az ausztráliai üzletrészeire kapott ajánlatokat.
Persze a Glencore stratégiai döntéseiben is szerepet játszik az ESG- (társadalmilag felelős befektetési) szemlélet: 2019-ben évi 150 millió tonnában maximalizálta a szénkitermelését. A tegnap megkötött üzlettel sincs veszélyben az ígért kvóta, az idénre várt 110 millió tonnás termelés helyett 125 millió tonna lesz a kihozatal.
„Az Argus Media összesítése szerint az ausztráliai Newcastle-ból exportált, zömmel Ázsiába tartó szén ára az elmúlt fél évben 56 százalékkal nőtt, de 64 százalékkal többet fizetnek az európai erőművek is.
Alig nyílnak új bányák, a kínálat viszonylag gyorsan szűkül, az igény ellenben nem csökken ekkora mértékben”
– magyarázta Tom Price, a Liberum árupiaci stratégája a The Wall Street Journalnak. Sokan fordítottak hátat a szénbányászatnak, akik maradtak, egy kisebb vagyont kereshettek: a Glencore árfolyama idén 27 százalékkal nőtt.
Magasan tarthatja az árakat az is, hogy Kínában a helyzet – szénfronton legalábbis – kritikus, az ország egyes részein áramkorlátozást vezettek be a szénhiányra hivatkozva. A kínálati anomáliák aligha rendeződnek, amíg Kína érvényben tartja az ausztráliai import tilalmát. Más módon igyekeznek letörni az árakat:
hétfőn a szeptemberi szállítás jegyzésára 7 százalékkal esett a csengcsoui árutőzsdén egy kormányzati tisztviselő nyilatkozatára,
aki szerint a nagyobb volumenű termelés, a megnövekedett import, valamint a nap- és vízenergia nagyobb mértékű felhasználása miatt a szénárak hamarosan jelentősen csökkennek.
Rosealea Yao, a Gavekal kutatócsoport kínai befektetési elemzője a Financial Timesnak ezt úgy kommentálta, hogy a magas árak valószínűleg tényleg átmenetiek, de a kormány talán túl optimista az árcsökkenéssel kapcsolatban.
(Borítókép: Getty Images)
