Május 15-én volt a családok nemzetközi napja, az ENSZ két évtizede gondolta azt, hogy egy picit jobban rá kellene irányítani a fókuszt e társadalmi intézményre. Teljesen rendben van a dolog, mert a család intézménye tényleg számos kihívással küzd, hiszen jelentős átalakulások mentek és mennek végbe a a munka világában, de ami még fontosabb: a fejekben is.
Azt érdemes rögzíteni, hogy a család meglehetősen rugalmas konstrukció, ahogy évszázadokon keresztül képes volt, úgy a jövőben is képes lesz alkalmazkodni a kor kihívásaihoz, a változások pedig nem feltétlen jelentik az értékek változásait is.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke a Figyelőnek adott interjújában is megerősítette, hogy a család eszménye változik, s ahogy minden emberi kapcsolat úgy a család intézménye is gondozást igényel. A szervezet elnöke szerint “erős közösség alapját erős családok képezik”, ezzel pedig elég nehéz lenne vitatkozni, bár biztos vannak, akik szerint ez nem helyénvaló, hiszen a család nem modern és nem trendi, inkább idejemúlt konstrukció. Miközben maximálisan annak a híve vagyok, hogy mindenki éljen oly módon, ahogy számára kedves, de másoknak se ártson vele, mégis az a véleményem, hogy a “családellenesek” számára nagy felismerés majd akkor jöhet el – s tényleg megesik az ilyesmi -, amikor azzal szembesülnek, hogy jó ideje a kutya se nyitotta rájuk ajtót, miközben a nagy “ereszd el a hajam” már régen a múlt ködébe veszett és talán az érzelmek is elkezdenek jeleket küldeni.
A másik ember megismeréséhez – amiből jó kollegiális vagy párkapcsolat, esetleg később család is kisarjadhat – idő és főleg szándék is kell. Talán nem vagyok egyedül azzal, ha felvetem: sokszor megkérdik tőlünk, hogy “hogy vagyunk”, de mire válaszolnánk, az illető már messze jár, nem csak fejben, de olykor testben is. Gyurkó Katalin erősen hangsúlyozta az elmélyülést és az odafigyelést, így feltettem a – nevezzük így – felszínességgel kapcsolatos problámát. S hogy mit válaszolt?
Tessék:
– Úgy gondolom, hogy az egyre gyorsuló információáramlást, a különböző közösségi hálókon való egyre erőteljesebb jelenlétet arra is lehet, sőt kell használni, hogy továbbadjuk a magunk jó tapasztalatait a családról. Ha jól, hitelesen és sokan tesszük ezt, akkor annak hatása van. Márpedig sokan vagyunk, akik elmondhatjuk a magunk jó példáit, hiszen a NOE hetvenezer tagot számlál. De a virtuális térben való jelenlét mellett még fontosabbak a való élet közösségei. Az a személyes jelenlét és kapcsolat, amelyet például a helyi közösségeink valósítanak meg a különböző, a család fontosságát megmutató és hangsúlyozó programjaikkal, rendezvényeikkel. Ebben a közegben a „hogy vagy?” kérdés mögött valódi az érdeklődés, és a válasz is fontos.
Nem is igazán tennék hozzá semmit.
