A kommunikáció, a jog és az állatvédelem eddig párhuzamosan futott az életében. Nem tudott dönteni, melyik mellett tegye le a voksát?
Nem is akartam választani, úgy éreztem, hogy minden új téma, amivel foglalkozom új tapasztalatot ad, más törvényszerűségekkel, más típusú emberekkel ismertet meg, és ezek mind egymást erősítik. Nagyon izgalmasnak találom a különböző területek egymásra hatását: például, hogy miként tud megjelenni az állatvédelemben egy közgazdasági alapvetés. Bár állami intézmények sajtófőnöke voltam, 2009 óta napi szinten foglalkozom az állatvédelemmel jogi szempontból. 2021 január elsejével jött létre az Állatorvostudományi Egyetemen az Állatvédelmi Központ – azóta tudom egy feladatkörbe integrálni az eddig megszerzett tudásomat.
2021 erős év volt az állatvédelem hazai történetében – mi okozta ezt a változáscunamit?
Az, hogy a rendszerváltás óta először gondolkoznak stratégiában és együttműködésben az állatvédelem szereplői. Korábban az állatvédelmi törvényünk jelentős részben az Európai Uniós jogharmonizáció kényszere miatt született meg, az állatkínzás pedig egy kutyát érintő, országos felháborodást kiváltó eset után lett bűncselekmény. A civil szervezetek harminc éve viszik a hátukon az eszmét és a gyakorlatot, amiért nagy hálával tartozunk nekik. De ahhoz, hogy gyökeres változások történjenek, a civil szférának össze kell dolgoznia az állami és a tudományos oldallal. Még a 2020-as év újdonsága volt, hogy az Agrárminisztérium egy dinamikus és hatékony állatvédelmi miniszteri biztost nevezett ki Ovádi Péter személyében. Majd hazánk egyetlen, világszínvonalú állatorvosképző intézményének rektora, Sótonyi Péter pedig létrehozta az Állatvédelmi Központot. Az, hogy én jogászként ennek a szervezeti egységnek a vezetője lehetek, azt mutatja, hogy a különböző tudományterületeket integrálni kell az állatvédelem érdekében. Megalkottuk Magyarország Állatvédelmi Kódexét is, amely éppen ezt az összefogást igyekszik erősíteni.
Eddig főleg sokkoló esetekkel, képekkel hívták fel a figyelmet a változás szükségességére.
Sótonyi Péter szokta mondani, hogy szenvedély nélkül semmivel nem érdemes foglalkozni, így az állatvédelemmel sem. A civil állatvédőkön óriási a teher, a munkájukhoz valóban elengedhetetlen a szenvedély, az elhivatottság. Néha a közösségi médiából úgy tűnik, mintha csak két csoport élne egymás mellett: az állatvédők és az állatkínzók, miközben ott a társadalom harmadik nagy csoportja, amelynek tagjai nem ezzel a témával kelnek és fekszenek. Belőlük áll a jogalkotók és a jogalkalmazók döntő többsége. Csak elrettentéssel nem lehet meggyőzni őket, kizárólag a – sajnos létező – borzalmas esetek felemlegetésével nem lehet eredményeket elérni, más üzenetekkel is kell próbálkozni. Például azzal, amit már sok kutatás bizonyított, hogy aki állatokkal szemben erőszakos, az nagyon kis lépésre áll attól, hogy emberekkel szemben ugyanígy viselkedjen. Lehet, hogy ma egy kutyáról van szó a hírben, de holnap egy gyerekről. Az ember- és az állatvédelem kéz a kézben jár, ahogy a terület összefügg a környezetvédelemmel, az etikával, a vallásokkal, emiatt kell komolyan foglalkozni vele.
Milyen eredmények születtek eddig az összefogásból?
Év végén több jelentős lépés történt például a megalakult Nemzeti Állatvédelmi Tanácsnak köszönhetően, amelyben az állam, a tudomány és a civil szféra képviselői hatékonyan dolgoznak együtt. Az első a büntetőjogi szigorítás, amelynek értelmében az eddigi maximum három helyett öt év szabadságvesztés szabható ki állatkínzásért. A mérgezéses esetek szintén öt év szabadságvesztéssel büntethetők, sőt, ennek előkészülete is bűncselekménynek számít. Az állatviadalokon már nem csak a szervezők és a fogadók, hanem a nézők is büntethetők. Európában unikális, hogy a módosítás szerint az állatkínzó szaporítók egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók. Az állatvédők régi és jogos panasza volt az ebrendészeti telepeken uralkodó állapotok, vagy a telepek hiányának problémája, miközben az önkormányzatok kötelező feladata a belterületen kóborló állatok befogása. A – szintén új – kóbor állat rendeletnek köszönhetően magasabb szintre kell emelni a telepek munkáját: például a beérkező állatok fényképét online elérhetővé tenni, erőfeszítéseket eszközölve azért, hogy a sorsukat megoldják. Ráadásul az állatok minimális tartási ideje 15 napról 45-re nőtt. Beszéltem olyan állatvédőkkel, akik sírva fakadtak örömükben, hogy megszületett ez a rendelet, annyira régóta várják.
Mivel foglalkozik éppen?
2021-ben egy kormányhatározat másfél milliárd forintot szánt az állatvédelemre. Az összeg jelentős részét civil szervezetek kapják ivartalanításra, férőhelybővítésre, de a szemléletformálás is fontos része a támogatásnak. Az Egyetemen képzéseket állítunk össze az állatvédelem szereplői, az állattartók és a lakosság részére. Korábban a Gazdijogsi képzésből is kivettük a részünket: térítésmentesen két napos tanfolyamot nyújtottunk ötszáz kutyatulajdonosnak. Pillanatok alatt elkeltek a helyek – egyértelmű, hogy van erre igény. A felsőoktatási intézményekkel is szeretnénk szorosabbra fűzni a viszonyt, a pécsi jogi karral indítottunk egy közös kurzust, így a hallgatók már ott is tanulhatnak állatvédelmet.
A teljes interjú a Figyelő hetilap 4-es számában olvasható.
(Borítókép: Kőhalmi Péter)
