Ahogy arra a Magyar Idők is felhívta a figyelmet, Volner kijelentése megnyitotta az utat a Momentummal és az LMP-vel való választási együttműködésre a radikális párt irányából, pedig néhány napja még csak egy esetleges koalíciós együttműködésről volt szó, amennyiben az a kormányzáshoz szükséges lenne. Ez a megengedő hangnem nem igazán volt jellemző a Jobbik és a zöldek kapcsolatára az elmúlt években.
A Magyar Idők felidézte, Szél Bernadett egy 2011-ben, a Hetek című lap hasábjain megjelent írását, amelyben a párt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje elárulja: az LMP országgyűlési képviselője jelentette fel a rendőrségen Zagyva György Gyulát, aki a 2011-es Magyar Szigeten megfenyegette és bezárta a lap újságíróját. “Ugyanez az LMP-s politikus szólította fel mandátumának visszaadására Zagyvát, amikor tavasszal tizedmagával egy tanyán masírozva halálra rémisztett roma embereket. Amikor idén nyáron, ugyancsak a Magyar Szigeten a Betyársereg vezetője erőszakkal fenyegetőzött, a pártok közül az LMP lépett először: a legfőbb ügyészhez fordultunk, és az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában szorgalmaztuk a szervezet hátterének kivizsgálását” – árulta el Szél Bernadett.
A jobbikosok antiszemita és cigányellenes parlamenti megnyilvánulásaira az LMP frakciója minden alkalommal reagált. A zöldpárt vonáékat egyenesen militáns szélsőjobboldaliként tartotta számon. Cserébe meg is kapták a “jutalmukat” a radikálisoktól.
A Jobbik köreiben az LMP-t mindig is “belpesti úrigyerekek gyülekezetének” tartották, akik az SZDSZ utódpártjaként működnek, és mint olyat, mélységesen lesajnáltak. Vona Gábor az egykori Barikád című hetilapban 2011-ben így írt az LMP-ről: „…lassan kezdenek ráébredni, hogy nyálas, belső-pesti politikájukkal nemigen rúghatnak labdába, de megfelelő kreativitás, ötlet és legfőképpen igazi felelősségtudat híján nem találtak mást a hátizsákjukban, mint az SZDSZ lerágott csontjait”. Hasonló nyilatkozatokat találhatunk a Jobbikos Szilágyi Györgytől és Novák Elődtől is.
Vona Gábor korábban úgy fogalmazott az LMP-ről: „fel fog oldódni abban a balliberális pocsolyában, amelyikből érkezett. Jelenleg tehát van egy vegyes csapat, mindenféle, magát civilnek mondó szerveződéssel, amely próbál egységesülni ugyan, de egyelőre még ez nem sikerült. Ismerve a gondolkodásukat, tudom én, hogy mikor fog sikerülni, amikor megegyeztek a lehetőségeikről. Merthogy az Istenük a pénz.”
Mára viszont minden más lett… A hatalom megszerzése annyira fontos a Jobbiknak, hogy sutba vágta korábbi nézeteit, és hónapokkal ezelőtt elkezdett udvarolni az LMP-nek. Még novemberben Szél Bernadett határozottan elutasította a Jobbik közeledését, de nem kizárható, hogy ő is felülvizsgálja korábbi elképzeléseit. Már csak azért sem, mert mostanra az LMP is elkezdte – vélhetően Ron Werber tanácsainak köszönhetően – ugyanazokat a kommunikációs paneleket használni, mint mindenki más.
Már az LMP-ben is a demokráciát féltik, márpedig Vona Gábor nemrégiben kijelentette, ő a demokrácia utolsó védőbástyája Magyarországon. Az pedig önmagában sokat sejtet az LMP stratégiájáról, hogy Ron Werber ad nekik tanácsot. Minden jel arra utal, hogy a zöldpárt sem feltétlenül fog ragaszkodni a régi schifferi doktrinához, miszerint még a kormányváltásnál is fontosabb önállóságuk megőrzése. Fontos adalék mindehhez, hogy a párt kongresszusa december elején olyan javaslatot szavazott meg, amely megkönnyíti a többi ellenzéki párttal való koordinált jelöltállítást, épp egy olyan indítvánnyal szemben, amely ezt kizárta volna. Érdekes – mondhatni, szürreális és perverz – kampánynak nézünk elébe.
Borítófotó: Szél Bernadett és Vona Gábor egy vitaesten
