Molnár Gyula pártelnök tavalyi megválasztása után azt ígérte, a vasárnapi ebédlőasztalhoz ülteti a baloldal pártjait, és véget vet a közöttük lévő ellenségeskedésnek. Molnár, a szoci barátja Zsolt, Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos pedig már el is helyezkedett székében várva a forró húslevest, a cérnametéltet és a zöldségestálat. Aztán olyan történt, amire senki nem számított.
De az idilli pillanatképet kicsit rakjuk félre, és kanyarodjunk vissza 2014 őszére, az önkormányzati választásokhoz, és vessünk egy pillantást az egykori iparkerületből mára irodakerületté vált angyalföldi baloldali állapotokra. Az MSZP-s polgármester, Tóth József akkor már 20 éve állt a városrész élén, és ki nem állhatta a helyi Együtt-PM-et, Demokratikus Koalíciót, Modern Magyarországot, hiszen azt gondolta, minek is őket a nyakába venni az önkormányzatnál, nélkülük is simán megvan a szocialista többsége. Miközben ezekkel a pártokkal akkor az országgyűlési és az önkormányzati választáson is szövetséget kötött az MSZP, csak a Tóth vezette XIII. kerületi szervezet nem volt erre hajlandó. A polgármester olyannyira összerúgta a port az MSZP “országos barátaival”, hogy a három (vagy inkább négy) szervezet megállapodott egymással, és minden választókörzetben egyéni indulókat indított a szocialistákkal szemben. Igaz, nem sok sikerrel, hiszen egyedüliként az országban, mindenhol az MSZP-s induló tudott nyerni, és Tóthot is nagy fölénnyel újraválasztották.
Most ugyanezt a Tóth Józsefet bízta meg az MSZP a fővárosi kampány vezetésével, sőt, a helyi szövetségkötési politikával is. Botka László miniszterelnök-jelölt hirtelen lecserélte az általa leárulózott Molnár Zsoltot Tóthra. Tehát még Molnár szegedi kézcsókja sem jelentett semmit Botkának, politikai értelemben látszólag végzett is Molnárral.
Botka keddi, Tóthttal kapcsolatos bejelentésekor érdemes volt nézni a Botka-Molnár párviadalban magát békéltetőnek feltüntető Molnár Gyula pártelnök kínos mosolygását. A két Molnár ugyanis párton belüli szövetséges, Botka-Tóth viszont az ellenfelüknek számít. Főleg abban van nézetkülönbség, hogy Molnárék a Gyurcsány vezette DK-val való megállapodás hívei, míg Botka csak egy “gyurcsánytalanított” DK-val tudna együttműködni. Tóth hozzáállását pedig jól jellemzi az imént felvázolt kerületi politizálása.
Tehát Tóth pozícióba hozása nagyon is rossz üzenet Gyurcsánynak – aki időközben meg is üzente, hogy megkezdték a saját 106 jelöltjük képzését -, de Molnár Gyula csapatának is. Azoknak, akik már olyan szépen elhelyezkedtek a vasárnapi ebédlőasztalnál, és már a forró húslevest is feltálalták számukra. Aztán hirtelen nyílt az ajtó, kicsit késve betoppant rajta Botka, és ahogy beállított a nappaliba, nyomban fel is rúgta az ebédlőasztalt. Szálltak a kanalak, a szalvéták és a forró húslevest a nyakukba kapták a vendégek. Egy pillanatra csend lett, csak a légy zümmögését lehetett hallani.
A dühtől – és a forró levestől – vörös fejű barátok már ökölbe szorították a kezüket, a társaságból pedig valaki – jobb híján – a kanalával kezdi fenyegetni Botkát.
Mi pedig, akár a tévét néznénk, várjuk a következő kikockázott, ugyanilyen izgalmasnak ígérkező jelenetet. A baloldali szappanopera soha nem ér véget.
