Minden olyan politikai berendezkedés, amelyben nem a liberálmensevikek a nyertesek, az rossz, antidemokratikus, sikoltják a nagyvilágba. Megjegyezném, hátha a fütyülőzés zajában meghallják: egyik mozifilm alkotói sem kormányközeli propagandisták. A haverok közti pénzosztás a posztkommunista-liberális rezsimet jellemezte. Akkortájt a haverság, a megbízhatóság, az egy akol számított, s nem bármiféle teljesítmény. Mert a közönség csekély érdeklődést mutatott filmjeikre, művészetükre. Alföldi Róbert, aki első (és remélhetőleg utolsó) mozifilmje bemutatójakor már a Nemzeti Színház igazgatói székének várományosa volt, Nyugalom című mozgóképét 2363-an nézték meg a filmszemlén. Az alapmű, Bartis Attila azonos című regénye, egy valóság ihlette, ödipuszi történetet mesél el. Talán ezért nem váltottak sokkal többen jegyet a mozipénztáraknál, mint a díszbemutatón. Dacára ennek, az MTV büszkén vállalta, hogy a Sorstalanság óta nem támogatott filmet ilyen bőkezűen. Adóforintokból.
Akkoriban mondta több gyártásvezető: a legjobb, ha bele sem kezdenek a forgatásba, úgy lehet a legtöbb pénzt keresni. Ez amolyan virtigli liberálmensevik szemlélet. Miként Medgyessy Péter fogalmazott miniszterelnökként, koalíciós partnerével kapcsolatban: az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Kisvártatva eltávolították hivatalából. Jöhetett Fletó, 77,8, majd Bajnai 80,5 százalékos GDP arányos államadóságot hátrahagyva. 2010-ben az SZDSZ tagsága az addigi 10 százalékára esett. Még Demszky is tiplizett. Négy esztendőre rá megszűnt a szadesz, egymilliárdnál nagyobb adósságot hátrahagyva.
Nyilván jó helyen pihennek a summák. Nyilván tisztességesen, transzparens módon jutottak, ahová jutottak. Eme erkölcsi alapra támaszkodva füttyöghetnek a liberálmensevik utódok, hogy mutyizva oszt pénzt a Filmalap és az NMHH. Éppen a harmadik Oscar-díjra jelölt alkotásnak.
