Nagy vita zajlik a kínai sajtóban, sokat cikkeznek arról, hogy a kínai középosztálybeli szülők mennyire rágörcsöltek gyerekeik szünidei tevékenységeire. Hatalmas összegeket áldoznak a tehetősek a nyári tanfolyamokra, képzésekre. A háttérben egyrészt az az aggodalom áll, hogy a gyerek lépést tartson a társaival, a legjobb alapokkal induljon majd neki a sorsdöntő felvételinek. Egy anya arról posztolt a közösségi oldalon, hogy a lánya nyári programjaira simán elmegy egyhavi fizetése, azaz 4500 dollár. Azért azt tudni kell, hogy ez az ottani minimálbér tizenháromszorosa, tehát messze nem átlagos jövedelem.
Az extravagáns nyári program 10 napos amerikai tanulmányutat is tartalmazott, de fizetnie kellett egy nappali gyerekfelügyelőt, költött zongoraórára, úszásoktatásra, angol, matematika és szövegíró tanfolyamokra is. A végső összeg több is lett, mint a havi fizetése, a nő összesen legalább 5240 dollárt költött lánya nyári vakációjára.
A legrémesebb ebben az egészben az – írta az anya – hogy pocsékul érzed magad, amikor ennyi pénzt kiadsz ezekre a programokra. Ha viszont nem költesz, akkor pocsékul érzi magát a gyerek.
Nem ritka jelenség, hogy a nyári szünet alatt a gazdag kínai családok tekintélyes külföldi intézményekbe küldik a gyerekeiket. A középosztálybeli szülőknek ez már sokkal komolyabb anyagi terhet jelenet, de mivel elképesztően éles a verseny, igyekeznek lépést tartani a gazdagokkal. A kevésbé tehetős családok ezeket a költséges képzéseket egyáltalán nem tudják finanszírozni, az ő gyerekeik azzal töltik a nyarat, hogy maguk készülnek a felvételire.
Az amerikai utaktól nemcsak a nyelvtudás javulását várják a szülők, hanem azt is, hogy a kamaszok önállósodnak és tapasztalatokat szereznek a nyugati oktatásról. Ezek a programok általában 3000-3500 dollárba kerülnek, a legnépszerűbb célpontok az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália.
El is indult egy vita a sajtóban arról, mire jó ez a verseny. Sokan úgy vélik, hogy leginkább a szülők gazdagságának fitogtatása áll a háttérben. Folyik a diskurzus a Weibon, a kínai twitteren, ahol nagyjából három csoportra oszthatók a vélemények.
Sokan egyértelműen támogatják a fentebb idézet anyuka törekvését, aki komoly összeget fektet a lánya képzésébe. Mások elítélik ezt az erőn felüli költekezést, és azt is, hogy a gyereknek semmi szabadidőt nem hagy a versengő anyuka. A harmadik tábor a kínai oktatási rendszert hibáztatja, vitatja, hogy helyes-e, hogy minden a felvételin, a gaokaon, múlik, erre megy rá az egész gyerekkor. Arról is folyik a társadalmi vita, hogy a szülők egy része már nagyon szenved ettől a nyomástól, az állandó összehasonlítgatástól, ki mennyit áldoz a gyerekére. Sokan azt gondolják, sürgősen tartsanak önvizsgálatot azok, akik szerint nem elegendő 4500 dollár a nyári programokra.
A vita egy másik szintje pedig már arról szól, milyen komoly különbségek jelentek meg a kínai társadalomban. A tehetős családok elsősorban Shanghaiban, Pekingben és Katonban élnek, az ő gyerekeik vesznek részt a tengerentúli nyári programokban. A kevésbé fejlett térségekben élő szülők számára megfizethetetlenek ezek a tanulmányutak.
Borítókép: illusztáció, MTI/Balogh Zoltán
