Mekkora az esélye annak, hogy a kormány megállapodhat az EB-vel az uniós forrásokat illetően? S mikor kerülhet erre sor?
Mivel a héten bezárnak az uniós szervek , így a Bizottság is, ezért reálisan csak szeptember elején tudnak folytatódni a tárgyalások. Az eddigi magyar kormányzati nyilatkozatokból az vehető ki, hogy a 2021-27-es keretprogramról sem született végleges keretmegállapodás , tehát nem csak az RRF megállapodásunkat kell még befejezni a COVID miatti uniós különalapból. A magyar kormány a közelmúltban tett egy négy pontos kompromisszumot segítő egyoldalú gesztust, ami pozitív jel a holtpontról történő elmozduláshoz. A kulcs a jogállamisági megítélésen van, láthatóan ebből vezeti le az EU, főleg az EP, a magyar befogadási képességet, vagyis a korrupciómentességet. Nem látok reményt november előtt a megállapodásra. Nem könnyíti a helyzetet, hogy bírósági szakaszba lépett két olyan jogsértési eljárás is (gyerekvédelmi törvény, Klubrádió), melyet a Bizottság és Parlament is eltúlzottan, de kiemelten figyel.
Mi a tétje, anyagiakban kifejezve, a jelenleg zajló tárgyalásoknak?
Általában ilyenkor az évi keretköltségvetési összeget szokták megadni a rutinválaszokban, vagyis a 30 milliárd eurós következő hétéves bevételt illetve a COVID alap két tételét, a közvetlen transzfert ( közel 7 milliárd euró) és a lehetséges olcsó, de kötött felhasználású kölcsönt (amely csaknem 10 milliárd euró). De itt most az ország külső finanszírozási képessége is a tét, hiszen ez az uniós forrásaink nélkül nincs egyensúlyban- már nincs mit eladnunk- , a devizatartalékot pedig ilyen nehéz időkben nem illik apasztani. Ez nem magyar, hanem regionális- pontosabban perifériális,a déli tagállamokat is érintő- gond, de a többi RRF nettó haszonélvező ország már megállapodott és elkezdte a pénzek lehívását. A lengyeleknél ez utóbbi októberre várható a hírek szerint.
Milyen pénzek érkeznek addig is az EU-ból?
Bár nagyon hézagos a tájékoztatás, de azt hiszem,hogy a most még kifutó 2014-2020 időszakból van beragadt pénzünk, sok esetben ebből már előleget várunk vissza, ott várunk pénzt. Vannak olyan források, melyek nem közvetlen kormánymegállapodástól függenek, mint a Brüsszelben pályázható pénzek – például a kutatási projektek -, vagy a közvetlen jövedelmi kifizetések. A COVID alapnál pedig a nemzeti RRF programon kívüli pénzeknél sem kizárt, hogy kapunk pénzt. Persze ezekkel a kormánymegállapodásokon kívüli tételekkel vékony a pénzforrás.
Több ezer milliárd forintos tétel a 2023-as költségvetésben az EU-ból érkező pénz, mi lesz, ha mégsem lesz idén megállapodás? Honnét lehet pótolni a devizában érkező uniós forrásokat?
A sürgősebb gond valóban a devizarész. Bár a piacok megnyugatatására tettünk takarékossági és a költségvetés javítását is célzó lépéseket, de most a az a fontos, hogy a megállapodásig legyen jól finanszírozható az ország, közelegnek a hitelminősítők országértékelései. A jövő évre remélt 3-4 ezer milliárdos EU transzfer szerintem meg fog jönni, mert addigra megállapodásra kell jutnunk, nem kezdhetjük el EU finanszírozási rend nélkül 2023-at. A gond , mint az előzőkben jeleztem, a devizalyuk lesz, mint 2009 előtt negyven évig. Ezért a már nemrégen elkezdett rend szerint devizakötvény kibocsátására van szükség, amelyet 2010 után egész tavaly novemberig lényegében szüneteltettünk. Mindez azonban növekvő nemzetközi kamatszint és a magyar kockázatértékelés miatt egyre magasabb kamaton lehet csak, ami nem jó jel a következő generációnak. Nem tartom kiútnak a devizahitelekből történő államközi nagyberuházásokat sem ebből a szempontból, mert a piac a hitel nagy részét meg nem térülőnek fogja venni (talán Paks 2 kivételével), és beszámítja devizaadósságunkba. Ráadásul akkor nem lehet szó további forintleértékelésről sem, mert az megnöveli a devizakötvények miatt az adósságrátánkat.Meg kell állapodni Brüsszellel még az idén. Tárgyalási magatartásként pedig a csendes kompromisszumra hajlást gondolom követendőnek, nem hiszem, hogy a tárgyalópartnerek nyílt minősítése (bárkinek is van igaza) most segít.
Fotó: Figyelő / Kőhalmi Péter
