Az elmúlt hónapok politikai, gazdasági és katonai manőverei alapján a felek inkább az időt húzzák, és félő, hogy az év közepére ígért választások inkább növelni fogják a feszültséget. Mindez pedig a Líbián keresztül Európába érkező migráció újbóli felerősödésével fenyeget.
Az elmúlt időszak világpolitikai eseményei – folyamatban lévő Brexit-tárgyalások, amerikai-kínai kereskedelmi háború – Európában is elterelték a figyelmet a kontinens szomszédságában folyó eseményekről, így a líbiai helyzetről. Az észak-afrikai országban 2017 elejétől javult a helyzet, csökkent a harcok intenzitása, az Iszlám Állam helyi csoportjait a tengerparti városokból visszaszorították a sivatagba, nőtt az olajkitermelés, és visszaesett a közép-mediterrán útvonalat használó migránsok száma. A politikai frakciók megállapodtak az együttműködésben és a fegyveres konfrontáció beszüntetésében.
A lendületes politikai lépések ellenére 2018 őszére egyre nyilvánvalóbbá váltak a 2017 tavaszán indult francia kezdeményezés korlátai. Macron fellépése csak arra volt jó, hogy tovább húzhassák az időt a líbiai felek, akik többsége nem érdekelt abban, hogy az általuk gyakorolt politikai és gazdasági hatalom egy központi kormány kezébe kerüljön. Rövidesen konferenciát rendeznek Líbiában, mely az eddig felülről irányított kísérletek után igyekszik a helyi közösségi vezetőket összegyűjteni a találkozóra, ahol megállapodhatnának a választások menetéről.
Újabb migránsáradat érheti el Európát
A politikai rendezéssel párhuzamosan a kormány a lakosság számára fontos gazdasági intézkedésekkel igyekszik konszolidálni a belső helyzetet. "A líbiai politikai rendezés keretei ígéretesek, ugyanakkor több szempontból sem lehetnek illúzióink." Az országban olyan méretű állami vagyonok ellenőrzéséért folyik a küzdelem – elsősorban az olajszektorban -, amelyek túl csábítóak ahhoz, hogy a hasznukat jelenleg élvező szereplők visszaengedjék azokat egy központi kormányzatnak. Tavaly az olajbevételek összege az előző évhez képest 78 százalékkal nőtt, és elérte a 24,4 milliárd dollárt, melynek jelentős része üzletemberek, politikusok és fegyveres csoportok zsebébe kerül.
A fegyveres milíciák lefegyverzése és a líbiai háborús gazdaság felszámolása nélkül nem lesz béke az országban. Ám egyetlen szereplőnek sincs ereje ahhoz, hogy egyesítse az országot, viszont rengeteg olyan szereplő van, amely alá tudja ásni a stabilitást. Továbbá nemhogy a nemzetközi közösség, de még az európai államok szintjén sincs egységes Líbia-politika. Az egyes szereplők erőfeszítéseiket nem hangolják össze, azok – gyakran tudatosan – kioltják egymást.
Mindezek miatt kicsi az esélye annak, hogy Líbiában 2019 első hat hónapja megoldást hozzon a nyolc éve húzódó patthelyzetre. Félő, hogy a választások által kiélezett politikai helyzet inkább az erőszak eszkalációjához vezet, mivel a líbiai felek zéró összegű játékként fogják fel a jelenlegi helyzetet, márpedig kizárt, hogy egy esetleges választás mindenki számára győzelemmel végződjön.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet becslései szerint 2018-ban hétszázezer és egymillió közötti külföldi tartózkodott Líbiában. A migránsok egy része munkát talált az olajiparban, és különféle rendelkezések – például a kormány embercsempész-milíciákkal kötött megállapodásai – miatt nem tud továbbindulni Európa felé. Egy újabb intenzív polgárháború hatására azonban az Európa irányában most még jórészt zárt migrációs csatornák újra megnyílhatnak – áll az elemzésben.
