A Földművelésügyi Minisztérium még 2016. december 19-én módosította a Magyar Élelmiszerkönyvben azt az utasítást, ami 15 féle kenyér esetében szabályozza azok összetételt. A kormány számára ugyanis – hangsúlyozza erről szóló közleményében a szaktárca – fontos, hogy a fogyasztók egyre jobb minőségű élelmiszerekhez jussanak hozzá.
A 6 hónapos átállási idő lejártával, a mai naptól tehát csak olyan sütőipari termékeket állíthatnak elő a gyártók, amelyek megfelelnek a Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak, kivéve azok a termékek, melyeket július 22-én állítottak elő vagy kerültek forgalomba. Az új kenyerek valóban az egészséges táplálkozás igényeinek megfelelő összetételű termékek, közöttük a teljes kiőrlésű, a kukoricás, rozsos, graham-, tönkölybúza-, és búzakenyér, vagy a rozskenyér. A sütőipari termékre vonatkozó változás részeként az összetevők közé alapanyagként bekerültek az álgabonák is (hajdina, amaránt), melyek szintén egyre fontosabb részét képezik az egészségtudatos vásárlók étrendjének.
Az Élelmiszerkönyv szabályozza a lisztkeverékekből készített kenyereknél a lisztek pontos arányát. Június 23-tól például a rozskenyérnek minimum 60 százalék, míg a rozsos kenyérnek legalább 30 százalék rozslisztet kell tartalmaznia. Szakemberek szerint azonban a legnagyobb változás a teljes kiőrlésű kenyerek kapcsán várható. Mátólcsak azokat a termékeket lehet teljes kiőrlésűeknek nevezni, amelyek bizonyítottan 60 százalék, vagy afeletti mértékben teljes kiőrlésű lisztből készülnek. Eddig ennek a minősítésnek a birtoklásához a pékségeknek elég volt 5 százalék teljes kiőrlésű lisztből sütött termékeket előállítani.
Azaz, eddig 95 százalékban nem teljes kiőrlésű lisztből készült a teljes kiőrlésű kenyér. Én vásárlóként – gondolom, hasonlóan más vásárlókhoz – nem a Magyar Élelmiszerkönyvet bújom. Megpróbálok minél finomabb – no és minél kevésbé hizlaló – kenyeret vásárolni. Eddig úgy tudtam, hogy a teljes kiőrlésű kenyeret bátran vihetem haza, mert megfelel ennek a fogyasztói igénynek. Be kell ismerni: tévedtem.
A változtatás pedig üdvözlendő, már csak azért is, mert a minisztérium szembement a minőség helyett inkább a profitot előtérbe helyező gyártók törekvéseivel. Az élelmiszergyártók ugyanis – és ezt sajnos tapasztalhattuk eddig is – egészen addig „elmennek a falig”, azaz nagyvonalúak az élelmiszer – ez esetben a kenyér – összetevőit tekintve, ameddig ezt nekik a szabályozás megengedi. Mert a közelmúltban volt már hasonló változás a virslinél, amelynél a gyártóknak meg kell növelniük a hústartalmat. Aki látta már, hogyan készül a párizsi, nem csodálkozik ezen. A virsli – és kenyérügy korábban olyan átverés volt, amelyhez hasonló száz és száz lehet még az élelmiszeripar területén.
Ha eddig nem tettük meg, akkor most nem ártana elkezdeni elgondolkodni azon, hogy valójában mit is eszünk. Tudják például, hogy mivel színezik az epres joghurtot? Azért, mert nincs annyi eper, amennyi epres joghurtra igény van, egy kármin nevű színezékkel. Amit úgy készítenek, hogy egy két milliméter hosszú parazita, a bíbortetű nőstényeit porrá őrlik. Ez egy engedélyezett élelmiszerfesték, E-120 jelöléssel.
Borítókép: MTI/Komka Péter
