A pódiumbeszélgetésen Haraszti Miklós, az ENSZ fehéroroszországi különleges megbízottja, Ivan Novosel, a zágrábi Human Rights igazgatója, Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója és Małgorzata Szuleka, a lengyel Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért munkatársa vett részt. Moderátorként Réti Pál volt jelen, a HVG egykori főszerkesztője.
Azt előljáróban érdemes lenne tisztázni, hogy mennyire fogadjuk el ezeknek a szervezeteknek az öndefinícióját, tehát szerintünk milyen mértékben civilek. Nem igazán. Olyan értelemben legalábbis biztos nem, mint egy polgárokból önszorgalomból szerveződött bicikliklub. A TASZ-ban és a Helsinki Bizottágban viszont hivatásos szakemberek tevékenykednek. Ez a foglalkozásuk. Mondhatni, jóval közelebb állnak egy lobbistához, mint egy olyan civilhez, aki polgári foglalkozása mellett szívesen támogat egyes társadalmi ügyeket.
Maga a beszélgetés a szokásos mederben folyt. Tökéletesen belleillik abba a folyamatba, aminek a része volt például a Policy Solutions könyvbemutatója is, melyről itt írtunk. Fő mondanivalója a konzervatív, nemzeti államok elleni támadás hogyanja és mikéntje. Ennek egyik fontos felismerése az előadók szerint, hogy tudatosítani kell a szavazókban: a pártokra már nem lehet számítani, csupán a civil társadalomra, és annak érdekeit pontosan kiszolgáló médiára. Érthető, nehogy már a legitim hatalomért versengő pártok fújják a passzát szelet, amikor itt vannak nekünk ezek csodálatos, kizárólag természetes módon szerveződő "hűdecivil" szervezetek.
Mellesleg meglepő, hogy hirtelen ennyire elfelejtettek sunyulni, és ilyen őszintén bevallják, hogy ők akarnak közhatalmi jogosítványokat birtokolni.
De visszatérve a konferencia monadnivalójára, dióhéjban így szólna: nemzetállam versus nyílt társadalom. Már megint. Mert ugye ez egy tuti, kipróbált dolog. Arról szólt ez a pódium is, miért kéne lebontani a nemzetállamokat, biztosítva ezzel a helyet egy “világkormánynak” a sokszínűség és multikulti jegyében. Kár, hogy globális szempontból pont a nemzetállamok adják a sokszínűséget. Ja nem! A sokszínűségnek csak olyan fogalmai lehetnek, amit ők jóváhagytak. Tehát LMBTAÁBCCS…., és persze a sokszínűséghez az is fontos, hogy minél kevesebb legyen az európai őslakos. Sőt, olyan inkább ne is legyen, legalábbis ne határozza meg magát így senki.
Megállapították azt is, hogy miért is gondolkodott rosszul az Európai Unió. Szerintük nem fordított kellő figyelmet a fiatalság, a felnövekvő generációk véleményformálására. Ezért lehet az, hogy a tanulmányban említett országok fiataljai döntő többségben keresztény, konzervatív vagy nemzeti érzelmű, vagy éppen mindhárom. A csudába már, hogy az EU nem végez elég hatékony agymosó tevékenységet….
Szóval szerintük ez megrekeszti az integrációt, fontos hogy Brüsszel liberális fordulatot érjen el. Álljunk meg egy pillanatra elvtársak! Majd ha az európai polgárok többséget szavaznak a libsizmusnak, akkor lehet majd elvárni Brüsszeltől, hogy libsizáljon. Amúgy nem mintha most nem ezt tenné…
A Soros-szervezetek képviselői szerint a brüsszeli libsizálás pedig csakis a civil szervezetekkel karöltve valósítható meg. Na ne! Látjuk, pont ez történik hahó! Ráadásul, az fel sem merült, hogy ez a tendencia az általuk "beteg demokráciáknak" csúfolt államokban pont azt mutatja, hogy az embereknek nem arra van igényük, amit a liberális kisebbség rájuk akar erőszakolni.
Lehetne még folytatni a sort, hogyan is bíztatnak zavargásokra, ellenállásra vagy éppen protestálásra úgy, hogy nagy liberálisként pont őket zavarja minden olyan vélemény, ami más álláspontot képvisel, mint az övék, de ez teljesen fölösleges.
Újabb konferenciát láthattunk, amin megfigyelhettük Soros érveinek katatón ismételgetését kánonban, ami arra szolgál, hogy a különböző "civil" lobbisták egymás érveit legitimálják. Mindeközben pedig úgy tesznek, mintha nem egy sejtből osztódtak volna mindannyian.
