Tudta, hogy nem is Dolly volt az első klónozott bárány? Amikor 1958-ban a tudósok már a békák bőrsejtjeiből is tudtak új egyedeket alkotni, a biológusok annyira belelkesültek, hogy a többség már szentül hitte: már csak pár év és az emlősök klónozása is megoldható lesz. Túl nagyot nem is tévedtek: 1968-ban Steen Willadsen a laboratóriumában klónozással már új juhembriókat hozott létre. Na, de akkor mi olyan különös a jóval később született Dolly-ban? Nos az, hogy ő az első, akit egy felnőtt egyed sejtjéből hoztak létre. Már pedig ez a tudás volt a biotechnológia Szent Grálja: az, hogy akár egy hajszálból vagy egy bőrdarabból is elő lehessen állítani egy emlősállatot.
Dolly 1996-os születése óta a klónozás jószerivel rutineljárássá vált. A tudósok például egeret, lovat és marhát is sokszorosítottak már. Ám, ahogy Hank Greely a Stanford Egyetem professzora fogalmaz, korábban kevesen számítottak rá, hogy az egyes fajoknál ennyire eltérők lesznek a sikerráták. Macskát például rendkívül könnyű klónozni, kutyát viszont már roppant nehéz. A kísérletekbe mindenesetre folyamatosan ömlenek a dollármilliók, viszont épp ezért egyre többször felmerül a kérdés: a klónozásnak egyáltalán miféle haszna van?
Ahhoz, hogy a választ megértsük először is tudni kell, hogy rengeteg olyan betegség van, ami sejtpusztulást okoz: ilyen például az Alzheimer-kór, a cukorbetegség vagy a Parkinson-kór is. Ezeket jelenleg csak őssejtekkel lehetne gyógyítani, amelyekből viszont roppant kevés van. A klónozás ezen a téren kiutat jelenthet. De szó se róla: az ilyen jellegű kutatásokat jószerivel az egész világon támogatják.
Sokkal problémásabb az, amikor az eljárást az állatok mesterséges szaporítására használják. Az is komoly vihart kavart, amikor Spanyolországban 2009-ben laboratóriumi körülmények között klónoztak egy kihaltnak ítélt kőszáli kecskefajt. A gida nem sokkal a születés után meghalt, de a párbeszéd viszont beindult: mégis mi legyen az etikai szabály? Milyen állatokat hozhatunk vissza? Csak azokat, amiket az emberi tevékenység pusztított ki vagy keltsünk életre olyan fajokat is, amelyeket a természet ítélt halálra?
Ám úgy tűnik, hogy a mamutok feltámasztása elé még a heves szakmai viták sem tudnak akadályt görgetni: Szibériában ugyanis már találtak olyan maradványokat, amelyekből a klónozáshoz szükséges DNS-t kitudták vonni. A jelek szerint lehet, hogy már a következő évtized hajnalán mintegy 11 ezer év után megszülethet az első masztodon.
Ez első hallásra nemes ügynek tűnik. A kínai Boyalife és a dél-koreai Sooam Biotech közös projektjére viszont ezt már nehéz lenne ráfogni. A két vállalat ugyanis mintegy 10 milliárd forintból egy klóngyárat akar létrehozni: az üzemükben elsősorban szarvasmarhákat készítenének, de foglalkoznának például versenylovak „gyártásával” is. A Sooam egyébként már 2006 óta klónoz házi kedvenceket és épp a napokban derült rá fény, hogy Floridában volt olyan megrendelőjük, aki a törpe méretű alig 9 centis kutyáját negyvenkilencszer klónoztatta. Óriási üzletről van szó: az ázsiai cég klónonként átváltva 27 millió forintot kér el.
Borítófotó: A Kínai Tudományos Akadémia sanghaji idegtudományi intézete által 2018. január 25-én közreadott és január 20-án készített kép Csung Csungról és Hua Huaáról, az intézet által klónozott közönséges makákókról. A világon elsőként sikerült makákókat klónozniuk kínai tudósoknak ugyanazzal a módszerrel, amivel Dolly, a világ első, testi sejtből klónozott emlőse is született 1996-ban. (MTI/EPA/Kínai Tudományos Akadémia)
