"Legyen béke és szabadság az oktatásban" ezzel a jelszóval demonstrált tegnap délután jóindulatú becslések szerint 1000-1500 pedagógus. Meg a láthatatlan csápjaikkal rájuk cuppanó ellenzéki pártok, mínusz Jobbik, bár mintha valamelyik felvételen Dúró Dórát láttam volna kis fekete táskával toporogni a téren, de erre nem mernék megesküdni. A résztvevők bejelentették, hogy az ellenzéki pártok szakértőivel közösen elkészült az oktatási minimum, mit mondjak, ígéretesen nagyléptékű ez a vízió.
Volt egy kis panaszkodás a félelmekről, egy kis rettegés attól, hogy militarizálódnak az iskolák, hogy nincs szólásszabadság – ez utóbbi ellentmondás mellett nehéz elmenni. Idekívánkozik Konok Péter baloldali publicista kirohanása a Hír TV közbekiabálós műsorából: azt akarják, hogy kussoljunk. Mondja ezt szemrebbenés nélkül, emelt hangon a kamerába, majd naponta négyszer posztol valami forradalmit a Facebookon. Ők így kussolnak.
Persze a szólásszabadságot úgy értik ezek a baloldali és balliberális aktivisták, hogy az akkor él, ha az ő véleményük az érvényes. Az nem elég, hogy szabadon tüntethetnek, az nekik nem demokrácia. A demokrácia szerintük ott kezdődik, amikor nekik van igazuk, és ez kerül a papírra is. Az itt is, meg a diáktüntetésen is agyonismételt kritikai gondolkodást pedig úgy kell érteni, hogy a jobboldali, konzervatív ideológiával kritikus, a balliberálisba szerelmes. No de ne vessük a politikai aktivisták szemére, hogy a maguk eszméit képviselik, utálják a konzervatív kurzust, persze, hogy meg akarják dönteni, persze, hogy siránkoznak.
Az már egy érdekesebb kérdés, hogy az oktatást használja ez a kisebbség ürügynek abból a célból, hogy elhitesse, tömegek állnak a hátuk mögött, nézeteiket egyöntetűen elfogadja a pedagógustársadalom. Gallóné szakszervezeti vezető szigorú osztályfőnökként kéri számon a távolmaradókon, őket nem érdekli az oktatás helyzete? Ma mi erre a válasza az elnök asszonynak, hogy aludt egyet a szerényre sikeredett megmozdulásra? Ki megy szemben az autópályán?
Az ellenzéki oktatási minumum
Konszenzusra jutott az ellenzéki paletta, mind MSZP, az LMP, a DK, az Együtt, a Párbeszéd, az MLP és a Momentum Mozgalom néhány alapelvet illetően, lemondtak ezzel áldozatosan saját oktatási programjaik artikulálásáról. Az alapelvek zömének gyakorlását ma sem tiltja senki, tehát igyekezhetnek a pedagógusok jó hangulatú órákat tartani, de értem én, hogy rossz a kedvük már nyolc éve, mondjuk marhára nem érdekel a személyes pártpreferenciájuk, mert közszolgálatot kellene teljesíteniük, legjobb tudásuk szerint.
A követelések további részén Csépe Valéria és munkacsoportja dolgozik, persze őket szándékosan negligálja a Tanítanék Mozgalom, mert nem a kockásingesek adják a szakembereket. Kevesebb lesz a tananyag, korszerűbb a szemlélet és a módszertan. Maguk a tüntetők tudják a legjobban, hogy egy ilyen volumenű paradigmaváltást nem lehet egyik napról a másikra bevezetni – kivéve ha ők végezhetnék ezt, persze. Újra előkerült a szabad tankönyválasztás kérdése, mint az autonómia szimbóluma. Arról soha nem beszél senki, hogy az egész liberalizált tankönyvpiacot a csendes korrupció mozgatta, az iskolai tankönyvfelelősök zöme azt a kiadót választotta, aki a legtöbb jutalékot, ajándékot, osztálykirándulást fizette. Lehet, hogy nem tökéletesek a tankönyvek – sosem voltak azok egyébként -, lehet, hogy nem tetszik a szemléletük, de ugyanazt az esélyt biztosítják mindenkinek.
Az esélyegyenlőség minden baloldali csoportosulás szövegeiben megjelenik, olyanokéban is, akik iskolákat zártak be. A valóság ezzel szemben az, hogy a Fidesz-kormány tette kötelezővé az óvodába járást, szankcionálta a lógást, hogy csökkentse a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek lemaradását, hogy ne legyen egetverő tudásbeli és szocális különbség, mire iskolába kerülnek. Persze elitiskolákból tanítva nem látszik a rögös valóság, de jó érzés a zászlóra tűzni.
Egy szó mint száz, a demokrácia olyan társasjáték, amelyben tüntethetnek a szereplők, elmondhatják aggályaikat, véleményüket. Aztán vagy hoz ez a konyhára, vagy visz, rizikós játék. A demokrácia játékszabálya az is, hogy a szereplők megmérethetik magukat a választásokon, és aztán ha elbuknak, nem kiáltanak csalást, hanem tiszteletben kell tartaniuk a többség akaratát. Erről még sokat kell tanulni a vasárnap tüntető balliberális pedagósuknak is. Nehéz lecke ez nekik.
Borítókép: MTI/Bruzák Noémi
