Minden egyetem alapvető célja, hogy az elit egyetemek sorába emelkedjen. A különböző egyetemi rangsorok mankókat jelenthetnek egy egyetem megítélése kapcsán, de számba kell venni a rangsor felállítóinak érdekeit és motivációit. A napokban közzétett Shanghai Ranking egyetemi rangsora pedig inkább tűnk egy marketingfogásnak, mintsem komoly tudományos módszertan alapján felállított rangsornak.
Az elit egyetemek híresek kiváló oktatóikról és szigorú felvételi eljárásaikról, melyek garantálják, hogy a jelentkezők közül a legjobbakat válasszák ki. A fejlődő országok pedig mindent megtesznek, hogy egyetemeiket minél hamarabb a világ élvonalába emeljék. Pénzügyi támogatások és nemzetközi programok garmadájával igyekeznek megfelelni az elvárásoknak.
Ez a recept, csak az a baj vele, hogy rendkívül lassú. A türelmetlenség viszont olyan lépésekhez vezet, melyek erősen megkérdőjelezhetik a különböző szervezetek által készített egyetemi rangsorok hitelességét. A befektetők és az egyetem érdekei kerülnek szembe a valódi tudományos alapossággal. A Shanghai Ranking 2018-as rangsora kiváló példája a testreszabott módszertan alapján készülő marketingfogásoknak.
A felmérés 3500 egyetemi tanárnak kiküldött kérdőívvel indult, melyből mindösszesen 347 darab, tehát a kérdőívek egytizede érkezett vissza. Már ez alapján is látható, hogy a Sanghai Ranking közel sem statisztikailag értékelhető mintából dolgozott, de ezen felül a válaszok is csupán 11 országból, azon belül is 69 TOP 100-as egyetemről érkeztek vissza. Mindemellett a különböző tudományterületekénti válaszok száma nem éri el még a 10-et sem.
A válaszok alapján az adott terület legfontosabb díjait és kitüntetéseit határozták meg, ahol a legmagasabbra természetesen a Nobel-díjat értékelték. Emellett a tudományterület legjelentősebb publikációs csatornáit és konferenciáit határozták meg a felkért és választ adó tanszékvezető professzorok, akik között inkább az elithez tartozó, de kisebb és kevésbé ismert egyetemek képviselőit találhatjuk.
A módszertan látható hibái alapján kijelenthető, hogy a végeredmény erősen torzított és meglehetősen szubjektív lett, hiszen a megkérdezettek egytizedének válaszaiból állították össze.
Persze a rangsor eredményei innen már jól hivatkozhatók. Elég csak annyit publikálni, hogy a 2000-es évek elején még 300-400 között rangsorolt egyetem a 45-ik, illetve 67-dik helyre került előre, ahogy ez történt a Zheijang és a Tsinghua egyetemekkel Kínában. A választás lehet hogy nagyon egyszerű: vagy jó egyetemet csináljunk, vagy jó rangsort.
