Nagy érdeklődés és izgalmas diskurzus övezte tegnap délután Révész Judit: A tanítás mint értelmiségi hivatás – tanulmány a pedagógusok kollektív mobilitási esélyeiről című könyvének bemutatóját, mely a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában jelent meg.
Révész Judit angol szakos tanár, ahogy a kötetet méltató Falus Iván egyetemi tanár fogalmazott: elismert, nagynevű pedagógus, aki angoltanítási módszereivel komoly szakmai elismertségre tett szert. Jelenleg az ELTE Angol Nyelvpedagógiai Tanszékén dolgozik, így tökéletes rálátása van a pedagógusképzés dilemmáira.
A könyvének bevezetőjében felsorolt kérdések kontextusában elemzi a magyarországi tanárképzést, annak változatos múltját; és megvizsgálja a jelen normarendszerét, állapotát. A tanárképzés a korszerű és hatékony pedagógia kulcsa, állítja a szerző, viszont megfogalmazza azt a markáns véleményét is, hogy sokkal komolyabb szűrést kellene végezni a tanárjelöltek között, hogy valóban csak az arra alkalmasak kerülhessenek a pályára. Mindez szorosan összefügg azzal a további felvetésével is, hogy a minőségbiztosítás hogyan valósítható meg a közoktatásban. Miként lehet képes a szakma kivetni magából a sarlatánokat, ahogy más professziók esetén erre van mód és lehetőség.
Révész Judit arról beszélt, hogy a pedagógus szakmát végezni csak a legnagyobb elhivatottsággal lehet, de ehhez kellenének standardok, és valamiféle megállapodás arról, hogy ki a jó tanár, vagy arról, mivel tud többet nyújtani egy pedagógus, mint egy szülő. Komoly probléma, hogy a tanárképzésben a módszertan háttérbe szorul, pedig sokkal fontosabb lenne az, hogy jól tudjon a gyerekekkel bánni a kezdő tanár, mint hogy fejében legyenek a közékori angol hangváltozások – említ egy példát a szakember. Márpedig azt a tudást is át kellene adni, ami a tanítás mesterségbeli tudása, mert évekbe telik, mire a fiatal tanár megszerzi a szükséges tapasztalatokat.
Falus Iván egyetemi tanár úgy fogalmaz a kötet előszavában: „Révész Judit könyve, címe szerint, a tanári professzióról szól, azonban a szerző jóval szélesebb alapokról közelíti meg témáját, igen izgalmas filozófiai, társadalomlélektani kérdéseket feszeget. Az egyén és közösség, az önmegvalósítás és gyakorlatközösségben való részvétel dualitásának sajátosságait elemzi. Másfelől, érdeklődése a professzióval összefüggő számos, aktuális részletkérdés irányába is elvezet bennünket. Mindezek alapján a kötetet nyugodt szívvel ajánlhatjuk a pedagógusok és pedagógusképzők széles körén kívül a filozófia, a társadalomlélektan, a szociológia iránt érdeklődő értelmiségieknek és az oktatás valós problémái iránt magukat érzékenyíteni kívánó-hajlandó oktatáspolitikusoknak egyaránt.”
Borítófotó: előkészíti az egyik tantermet egy tanító a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégiumban
