“Bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak. A jogos önkritika azonban sajnálatos módon sokakból mindmáig hiányzik. Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál” – kezdi “értekezését” a “paragráfus”.
Ezután még kapunk pár bekezdést, amelyben a szerző tovább bontja, miért érdemeltük meg nagyon, hogy régi területeinket elrabolják tőlünk, kívül rekedt nemzettársainkat kisebbségi létbe kényszerítve ezzel. De semmi szükség tovább olvasni a szöveget a fent idézett részletnél, abból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy Ferincznek óriási zűrzavar honol a fejében.
A Népszava szerzője szerint azért nem maradtunk ki az első világháborúból, mert az irredentizmus elharapódzott az országban. Az az irredentizmus, ami pont hogy az első világháborút követő trianoni békediktátum miatt alakult ki, alakulhatott ki. Arról nem is beszélve, hogy az első világháborút Bécs hadüzenete indította meg, annak a birodalomnak a fővárosa, amelynek ugyebár Magyarország is a része volt.
Előfordul, hogy bolond emberek, az öngyűlölettől elvakultan badarságokat irkálnak, és különböző nemlétező bűnöket olvasnak rá a magyarságra. Az sem ritka, hogy az ilyen írások a Népszavában megjelennek, de hogy egy ekkora tárgyi tévedés átment a lap szerkesztőin, az már művészet. Remélem, hogy a már nyugdíjas éveit élvező történelemtanárom nem olvassa el ezt az esszét. Nem tenne jót a vérnyomásának, hogy nem találja a régi piros tollát, amivel rávéshet egy méretes karót erre az agymenésre.
