Mint mondta, első körben a vezető feladata az, hogy biztosítsa a munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezetet, a működés feltételeit, legyen az egy termelőüzem vagy egy irodai távmunka. Rögtön a következő téthelyzet, a működés fenntartása: vezetők és munkavállalók teljesítménye ne csökkenjen jelentősen, a beszállítói lánc működjön, legyenek megrendelések, újratervezés, ha egyáltalán nincs megrendelés, újratervezés, ha egyáltalán nincs utánpótlás, majd annak a megtervezése, amit jelenleg még senki, de senki nem tud, hogy hány negyedévet bukott el részben vagy egészben. Igyekeztünk párhuzamot találni a jelenlegi és a 2008-as pénzügyi válság között. A szakember szerint a legfőbb különbség az, hogy most senki sem akarja elzárni a pénzcsapokat, ráadásul az emberek együttműködési hajlandósága is hirtelen megnövekedett, ami hazánkban kifejezetten jó irány. Magyarán a gazdasági növekedés leállásán kívül semmi azonossági nincs az akkori és a mostani krízis között.
Akkor a finanszírozók és a tulajdonosok is azonnal behúzták a féket – mondta. Jelenleg például a környezetvédelemnek nagyon is jót tett már ez a pár hetes csökkenés, leállás is, egyértelműen vannak és lesznek nyertesek is, mint ahogy persze a turizmus azonnali és hatalmas veszteséget szenvedett el. Ami pedig az ellátási láncokat illeti: nyilván át kell alakuljon, mint az a szemlélet is, hogy ami külföldi az jobb és természetes, hogy drágább és ami kínai az pedig olcsó és ezért érdemes mindenkinek mindent (is) onnan beszerezni. A beszerzésnek is fejlődnie kell, mert nem lehet kizárólag csak az egységárat figyelembe venni, nagyon sok egyéb feltétel van, amitől gazdaságos lesz a beszerzési vagy az értékesítési folyamatunk.
További részletek és a teljes interjú a Figyelő aktuális számában olvasható
(Borítókép: Figyelő-archív)
