Sokat lehet azon vitatkozni, hogy elpuhultak-e a nyugat-európai állampolgárok, de senki nem gondolhatta komolyan, hogy nincsenek közöttük olyan szélsőségesek, akik magukat vátesznek gondolva bosszút esküdnek a betelepült iszlám közösségek ellen. Ezt bizonyítja, hogy Londonban egy brit férfi úgy gondolta, hogy ugyanazzal a technikával, amit a muszlim terroristák használnak, az iszlám közösség ellen indít akciót. Beült egy furgonba és egyszerűen a mecsetből távozó emberek közé hajtott, megölve egy embert, tízet pedig megsebesített.
Lehet, ez volt az első fejezete annak, hogy eleinte még csak egy-egy európai gondolja úgy, hogy felveszi a kesztyűt, ugyanúgy ártatlanokat kezd gyilkolni. És ki tudja, mi lesz ennek a vége. Pedig a rendőröknek, a szakszolgálatoknak kellene lecsapniuk a terroristákra, vagy megelőzni a merényleteket, az önbíráskodás sehová sem vezet, csak újabb erőszakhoz.
Európa a második világháborút követően már megtapasztalta, hogy milyen a terrorban élni. A hetvenes-nyolcvanas években a politikai vezetés, vagy a “megszálló” államalakulat ellen – politikai (Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok), vagy nemzetiségi (IRA, ETA) – szélsőséges kisebbségi szervezetek nyúltak a terror eszközéhez.
Az most teljesen új helyzetet teremtene, ha az iszlámellenes merényletet elkövető férfi példáján felbuzdulva az európai szélsőségesek nem saját “elnyomó” államuk, hanem egy meghatározott kisebbség, jelen esetben a muzulmánok ellen követnének el merényleteket. Azok ellen, akiknek radikálisai megkezdték Európában a terrort, akik az egész nyugati civilizáció ellen vallási és kulturális háború keretében terrorizálják a többséget. De a Nyugat öngyilkos módon még a saját ellenségeit is keblére ölelte, iskolába járatta, útlevelet, állampolgárságot biztosított a másod-harmadgenerációs bevándorlócsaládokból származó terroristáknak.
Az Iszlám Állam a londoni eset után rögtön megküldte újabb hadüzenetét – miközben Párizsban egy rendőrségi kisbuszt támadott meg egy merénylő -, így Nyugat-Európa lassan valóban háborús övezetté válhat. Ez lett az eredménye a megengedő befogadópolitikának: arrafelé ma már senki sincs biztonságban, se a többségi, se a kisebbségi társadalom.
Nem véletlenül mondta Orbán Viktor hétfőn Varsóban, a visegrádi országok soros elnökségének átadásán: "Ha a visegrádi négyek nem fogtak volna össze, akkor még mindig akadálytalanul áramlanának százezrek Európa felé, tovább rontva ezzel a kontinens népeinek biztonságos életét."
