Az amerikai elnök pénteken közölte, hogy 50 milliárd dollár értékű kínai importra vet ki büntető vámokat. Ez első lépésben július 6-tól 34 milliárd dollár értékű behozatalt érint. Trump azzal fenyegetőzött, hogy még magasabbra teszi a lécet, ha Peking válaszlépéseket léptet életbe. A kínai többek között kormány autók és mezőgazdasági cikkek büntetővámjával vágna vissza – olyan termékekre vetnének ki extra vámot, amelyeket a Trump számára fontos, republikánus államokban állítanak elő.
Washington abban bízik, hogy a kényszerintézkedések tárgyalásra szorítják Kínát. “Reményeink szerint a most bejelentett lépések nyomán Kína nem tesz meggondolatlan lépéseket. Reméljük, hogy intézkedéseink tárgyalásokhoz vezetnek, amelyek nyomán Kína felhagy eddigi kereskedelempolitikájával” – mondta Robert Lightizer, a kínai kereskedelemért felelős amerikai tisztségviselő a Fox Business Networknek adott interjújában.
Az amerikai büntetőintézkedéseket azzal indokolják, hogy Kína megsérti az amerikai szellemi termékekre vonatkozó szabályozást – magyarul szabadalmakat lopnak -, másrészt Trump elnök csökkenteni akarja a 376 milliárd dolláros kínai kereskedelmi többletet.
A kialakult helyzetben nagyon sok múlik azon, hogy Trump elnök meddig hajlandó elmenni. Annyit már közölt, hogy további 100 milliárd dollár értékű kínai importot szándékozik büntetni, ha nincs előrehaladás. Az érintett termékek listájának összeállítása hamarosan befejeződik – közölte a Bloomberggel két, az ügyhöz közel álló amerikai kormánytisztviselő. Ennek részleteit június 30-án hozzák nyilvánosságra.
Elemzők szerint nagy kérdés Trump taktikája: először súlyos sebet ejt a kínai exporton, és utána akar tárgyalni, vagy nem várja ezt meg, és ha Peking tárgyalni akar fenyegetései nyomán, akkor asztalhoz ül velük.
A Bloomberg négy szcenáriót állított fel a lehetséges forgatókönyvekre.
1. Mindkét fél visszavonulót fúj
Egy hónappal ezelőtt még elképzelhető volt, hogy így lesz. Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter optimistán nyilatkozott arról, hogy a kínaiak hajlandónak mutatkoznak a tárgyalásra. Úgy nézett ki, hogy Washington megelégszik azzal, ha Peking több amerikai árut enged be az országba. Trump elnök azonban gyorsan rövidre zárta a dolgot és nagyobb engedményeket követelt Kínától.
Jelenleg nagyon kevés az esély arra, hogy rövid távon fegyverszünet köttessék. Az USA azt szeretné, ha Kína alapvetően más gazdaságpolitikát követne a fejlett technológia átvételében. Szeretnék elérni, hogy Peking ne kényszeríthesse az amerikai cégeket a know-how átadására, e nélkül is lehessen vállalkozásokat alapítani Kínában. Peking ugyanakkor jelezte, hogy nem akar változtatni Made-in-China 2025. nevű tervén, amely a kínai gazdasági a fejlett technológia minél szélesebb körű igénybevételére és gyártására állítaná át.
2. Kína behódol
Hszi Csin-ping kínai elnök az utóbbi hónapokban folyamatosan kiállt a globális kereskedelem nyíltsága mellett. Ez teljesen érthető, hisz Kínának az az érdeke, hogy minél kevesebb gát akadályozza – mesterségesen nyomott árú – exportját. A kínai gazdasági növekedést hosszú évek óta az állami beruházások és az export hajtja. A jelenlegi kínai vezetés próbálja a lakossági keresletet is felfuttatni. A kereskedelmi háború viszont azzal fenyeget, hogy az export lassulása még jobban vissszafogja a gazdaságot, így kevésbé erősödik a belföldi kereslet, ami fel tudná szívni a kínai cégek túltermelését.
Az USA számára legkedvezőbb forgatókönyv szerint Peking elfogadja az amerikai követeléseket és leáll a technológia másolásával, továbbá elfogadja, hogy több amerikai importot enged be az országba.
3. Az USA enged
Trump elnök büszke arra, hogy milyen hatékonyan tárgyal. Társszerzője volt a “The Art of Deal” (Az üzletkötés művészete) című könyvnek. Ebben Trump részletesen kifejti, hogy milyen technikákat használt ingatlanpiaci üzletei kapcsán. Elnöki periódusa során azonban eddig kevés látszatja van ennek – talán csak a Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral folytatott tárgyalások hoztak átütő sikert. A többi fronton, például az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet, a NAFTA újratárgyalása, vagy az iráni atomalkuból való kilépésben, még csak most alakulnak ki a frontvonalak, korai lenne még amerikai sikerekről beszélni.
Könnyen elképzelhető, hogy Peking ráígér Washington blöffjére – már ha annak fogja fel az amerikai fenyegetéseket. Kína részéről erre az adna alapot, hogy Trumpnak az időközi választások előtt fontos a Wall Street jó teljesítménye és a gazdasági növekedés fenntartása. Márpedig egy vámháborúban – a dráguló import miatt – az amerikai cégek is rosszul járnak – legalábbis rövid távon. Peking nyomást gyakorolhat azzal is, hogy olyan termékekre vezet be ellen-büntetővámot, amelyeket a republikánus, Trumpra szavazó államokban állítanak elő – szója, gyapot, cirok.
4. Kereskedelmi háború – ami belefér
A feszültség eszkalálódik – teljes erővel kitör a vámháború. Egyik fél sem akar gyengének látszani – elvégre a világ két legnagyobb gazdasága áll szemben egymással. Idén novemberben időközi választásokat tartanak az Egyesült Államokban – Trump nem engedheti meg, hogy választói gyengének lássák. Ugyanakkor Hszi Csin-ping sem engedhet stratégiai céljából: Kínát csúcstechnológiát előállító és használó gazdasággá kell tenni.
Ha Trump valóban átfogó szerkezeti változtatásokat akar kikényszeríteni a kínai gazdaságban, akkor a két ország között elhúzódó konfliktusra kell számítani. Az előző amerikai adminisztrációkban is megvolt a szándék, hogy a mesterségesen leértékelt deviza mellett dömpingáron piacra dobobb kínai termékeket -például az acélt – kiiktassák a globális kereskedelemből. Ezek az erőfeszítések azonban csak kevés sikert hoztak.
A Bloomberg Economics szerint a “teljes erővel háború” forgatókönyv mellett szól, hogy egy ilyen helyzet rövid távon nem okozna komoly károkat egyik gazdaságnak sem. Ugyanakkor ha elhúzódó konfliktussal kellene számolni, az visszavetné a vállalati és a lakossági bizalmat is, márpedig a belső kereslet fenntartása, élénkítése mindkét országnak alapvető érdeke.
