Három éve, hogy Angela Merkel nyilatkozata miatt kígyózó sorokban érkeztek Európába és Németországba migránsok és illegális bevándorlók. Mint több más országban, a németeknél is a mai napig meghatározó kérdés maradt a migránsválság. Elég csak a Cottbus-ban kialakult helyzetre gondolnunk. Az egykoron békés városban a mai napig háborús hangulat uralkodik, ahol több összecsapás is volt mostanáig migránsok és német fiatalok között. Megmutatkozott már ekkor is, hogy a német hatóságok nehezen tudják megoldani a város populációjának 10 százalékát kitevő bevándorlók integrációját, ahogy a köz félelemtől vezérelt hangulatát sem képesek kezelni.
A Handelsblatt közvélemény-kutatása szerint csupán 12 százaléka a német lakosságnak elégedett az integráció érdekében tett lépésekkel, 60 százaléka a megkérdezetteknek ugyanakkor úgy tartja, hogy megoldható a helyzet, de csak őszinte és nyílt kommunikációval. Félő, hogy ekkora a mennyiségű bevándorló esetében az őszinte kommunikáció már kevés lesz. Ennek függvényében érdekes az a bizakodás, amit az említett kutatás mutatott ki a német társadalomban. Mára biztossá vált, hogy nem toldozgatni-foldozgatni kell egy elhibázott konstrukciót, hanem struktúrális változással kell megreformálni a német integrációs politikát. Így öt területen lehetne javítani a helyzeten.
Nyelv
A Németországba érkező migránsok nagyjából 95 százaléka nem ismeri, nem beszéli a német nyelvet. A német kormány 1,2 milliárd eurót költött tavaly nyelvkurzusokra a bevándorlók számára. 2017 első félévében 126 ezren vettek részt az állam által finanszírozott kurzusokon, és felük tette le sikeresen a vizsgát. Ez annak a a tükrében, hogy jelenleg 1,4 millió bevándorló van Németországban, tökéletesen mutatja a hajlandóságot, pontosabban a nem hajlandóságot az integrációra.
A Szövetségi Ellenőrzési Iroda a csökkenő részvételért az oktatás rossz színvonalát teszi felelőssé. Úgy vélik, hogy az erre szánt pénzt, gyakorlatilag kidobták az ablakon. Az pedig nyilvánvaló, hogy ha egy bevándorló nem beszéli a nyelvet, igencsak nehéz lesz munkát találnia. Így ez még mindig az egyik kerékkötője az integrációnak.
Foglalkoztatás
Egyik legmeghatározóbb mérföldköve minden integrációs politikának, a munkába állás kérdésköre. A német helyzet azonban e tekintetben sem rózsás. Németországban 1,4 millió bevándorlóból csupán 202 ezer dolgozik. Vagyis kevesebb mint a negyede a beérkezőknek járul hozzá a közteherviseléshez. Ráadásul azon cégek, akik bevándorlókat szeretnének alkalmazni, elég nagy akadályokba ütközhetnek.
A Német Kereskedelmi és Iparkamara Szövetségének felmérése szerint a fentebb említett nyelvi problémák messze nem a legégetőbbek. A komplikált jogszabályok és munkavállalási engedélyek kiadásának lassúsága, valamint a kiutasítás veszélye sokkal nagyobb hatással vannak a bevándorlók felvételére. A kvalifikációk hiánya, és beszerzésének nehézsége sem könnyít a helyzeten. A Szövetségi Munkaügyi Ügynökség kísérletet tett egy olyan program beindítására, amely azt célozta meg, hogy a nem németek sikeresen tehessenek szert képesítésre. Azonban ezt a kereskedelmi szervezetek megakadályozták, hiszen logikusan sérti a piaci verseny egyenlőségét.
Bürokrácia
Maga a bürokrácia erdeje, csak tovább nehezíti, az így is ügyes-bajos integrációt. Például kiutasítás esetén, a hatóságoknak vagy a papírmunkára kell várniuk, vagy az adott anyaország együttműködésére. Egy ilyen eset volt Anis Amri-é is. Egy tunéziai bevándorló, akiről kiderült, hogy illegálisan tartózkodik az országba, és kiutasították. A bürokrácia lassúsága miatt, azonban engedélyre vártak, mialatt Anis Amri fogta magát és belehajtott a tömegbe egy karácsonyi vásáron, 12 embert megölve. Viszont mint a nagy liberális gondolkodók megmondták, a bevándorlás és a terrorizmus nem függ össze…
Oliver Malchow, a rendőrök szakszervezetének vezetője szerint: “a rendőrségnek gyakran olyan családokat kell kitoloncolnia az országból, akik már jól beilleszkedtek, míg a bűnözőket nehezen lehet kiutasítani az országból”. Hozzátette, hogy “ a prioritásoknak változnia kell”.
Oktatás
A tanároknak, szembesülve az egyre nagyobb létszámú bevándorlókkal az osztályokban, teljesen új metódusokat kellett kifejleszteniük az oktatáshoz. Hogy jobban érzékelhessük, mekkora problémával szembesült a német oktatás, meg kell néznünk a számadatokat. 2015 és 2016 között, több mint fél millió 6 és 25 év közötti fiatal folyamodott menedékjogért. Példaként ott van a Bréma, ahol körülbelül 850 bevándorló elég idős ahhoz, hogy elhagyja az iskolát és kilépjen a munka világába. Azonban többségüknek nincs diplomája, illetve nyelvtudása, hogy továbbképzésre jelentkezzen. Ez egy elfeledett, cserben hagyott generációt eredményezhet egész Németország tekintetében. A befektetések hiánya a német oktatási rendszerbe most bosszulják meg magukat. Több ezer tanárra és szociális munkásra lenne szükség, illetve figyelembe kéne venni, hogy milyen szinten állnak a bevándorló fiatalok.
A Német Városok és Önkormányzatok Szövetkezetét az aggodalmak arra késztették, hogy azt javasolják a tartományoknak, hogy azon bevándorlók akiknek gondjaik vannak az írással, olvasással 25 éves korukig tankötelezetnek kell lenniük. Bajorországban egy hasonló jogszabály már meg is született, így a bevándorlók és menedékkérők 21 –bizonyos esetekben 25 éves -korukig éves korukig tankötelezettek.
Egészségügy
A német egészségügy intézményeit a migrációnak köszönhetően többnyire váratlanul és felkészületlenül érte a hatalmas számú odaérkező. Így abban az időben, 2015-2016-ban, óriási nyomás nehezedett a kórházakra, egészségügyi intézményekre. Főleg, hogy a legtöbb bevándorló páciens tolmácsot is igényelt, akiknek a bérét a helyi hatóságok vagy egészségügyi biztosítók nem voltak hajlandók kifizetni. Így az állam számára ez plusz 100 millió eurós terhet jelentett.
Georg Baum, a Német Kórház Szövetség elnöke szerint, mindezek ellenére lehetőségként kéne tekinteni a bevándorlókra. Dolgozhatnának nővérként, aszisztenskénkt például – vélekedik Baum. Decemberben, a munkaügyi és szociális ügyekért felelős miniszter, állami szinten biztosított egy kétéves tartózkodási engedélyt, azon bevándorlók és menedékkérők számára, akik részt vesznek ilyen egészségügyi tréningeken.
Baum véleménye ellenére, ez még mindig kevés. Hiszen a számokból látjuk, hogy elkeserítően kevesen vesznek részt bármiféle állam által finanszírozott integrációs programon. Lassan már felmerülhetne az is a német társadalomban, hogy egyáltalán akarnak-e az odaérkezők integrálódni, asszimilálódni.
