Hogy mire alapozom ezt az állítást? Nem csak saját értékítéletemre, a lap főszerkesztőjének ma megjelent közleménye is azt támasztja alá, hogy a Heti Válasz munkatársainak igenis nagy felelősségük van abban, hogy az újságuk ilyen sorsa jutott. Bármennyire is próbálkozik Borókai Gábor ennek az ellenkezőjét bizonygatni, a kormányf elé mutogatva, tulajdonosuk nevét meg sem említve.
Hiszen maga Borókai írja le, miért maradtak a Simicska Lajos tulajdonában lévő lapnál a G-nap után is. A főszerkesztő úgy érvel; “a nyomtatott sajtó egyre töpörödő helyzetében kellett volna számottevő tábort toboroznunk magunknak. Úgy értékeltük, hogy a kudarc borítékolható. Ezért maradtunk”. Tehát miután Simicska Lajos egyértelműen hadat üzent Orbán Viktornak, és ezzel az egész keresztény-konzervatív-polgári közösségnek, a Heti Válasz újságírói úgy döntöttek, nem kockáztatják addigi olvasótáboruk elvesztését azzal, hogy saját közösségüket választják.
Mintha nem tudták volna, hogy ez milyen következményekkel jár. Tudták, el is kezdődtek a változások, a hetilap irányait rögtön újrahangolták, a “polgári oldal lelkiismeretének” beállítva magukat. Kétségtelen, hogy a Heti Válasz soha nem alakult át 168 órává, Magyar Naranccsá, vagy HVG-vé teljes egészében, de mégis, érezhetően erős megfelelési kényszerrel viseltettek a balliberális oldal iránt.
Borókai ki is emeli, “a szerkesztőség ragaszkodott a polgári értékekhez”. Ez az állítás erősen megkérdőjelezhető, főleg a kampány alatti tevékenységük szempontjából, amikor a “polgári” értékeket olyan figurák futtatásával próbálták képviselni, mint a lámpavasakat emlegető Márki-Zay Péter, vagy a szocialisták színeiben induló Mellár Tamás.
A főszerkesztő állítása szerint a G-nap után 20 százalékkal csökkent a lap vásárlóközössége. Mintha lehetne ez bárki más hibája rajtuk kívül. A kormány arra nem képes, hogy megparancsolja az embereknek, mit olvassanak. Nem lehet, hogy inkább azok pártoltak el az újságtól, akik megszokták, hogy a Heti Válasz hosszú évek óta szellemi munícióval látta el a jobboldali közösséget, a G-nap után viszont olyan üzenetekkel találkoztak az orgánumot fellapozva, amelyek egybecsengtek a sablonos balliberális sirámokkal?
Minden bizonnyal itt van a kutya elásva. Az igazi konzevativizmus, és az igaz polgári értékek képviselete félresikerült, és a balliberális oldalra való csúszás lett belőle. Az a térfél viszont már foglalt volt, és az ottani médiahiénák jóindulatára – hogy majd jól megférnek egymás mellett – balga dolog volt számítani. Ahogyan az is csalfa remény volt, hogy a mindent egy lapra feltevő tulajdonos nem hajítja el őket is, mint egy használt rongyot, miután kudarcot vall.
Ez tehát a Heti Válasz sanyarú sorsának igazi története, nem pedig az a valószínűtlen história, hogy egy amerikai republikánus pénzember megijed a magyar kormánytól.
Az pedig szimbolikus, hogy az igazi konzervativizmus jegyében azzal a Nagy Ervinnel jelenik meg a lap utolsó nyomtatott címlapja, aki ott ekézte a kormányt, ahol csak tudta, holott mint művész, soha ilyen jól nem élt, ebben a más véleményeket állítólag elnyomó rendszerben. Ez lenne a polgári oldal lelkiismerete?
Borítófotó: Borókai Gábor újságíró, a Heti Válasz főszerkesztője (MTI Fotó: Balogh Zoltán)
