Oroszország és Ukrajna együtt a világ búzaexportjának a harmadát, a kukoricakivitelnek pedig az ötödét adja. A globális napraforgóolaj-termelés csaknem 80 százaléka koncentrálódik a két országban – derül ki az amerikai mezőgazdasági tárca jelentéséből. A pandémia utáni ellátási nehézségek az agrárszektorban is árcsúcsokhoz vezettek, s a háborús helyzet okán további drágulás jön. Az orosz invázió miatt az Azovi-tengeren, amelynek kijárata van a Fekete-tengerre, betiltottak mindenféle kereskedelmi hajózási tevékenységet. A fekete-tengeri ukrán kikötők nem üzemelnek, holott északkeleti szomszédunk gabonaexportjának a 90 százaléka ezeken keresztül áramlik. Az ellátási veszélyek hatására a búza világpiaci ára az év elejétől több mint 20 százalékkal emelkedett, csaknem tízéves csúcson van. A kukoricajegyzések 15 százalékkal nőttek.
A probléma az, hogy alternatív beszerzési lehetőségek és szállítási útvonalak gyakorlatilag nem léteznek, a beszállítói láncok így is kifeszítettek, illetve töredezettek, a globális fuvarozási piac alig győzi a megrendeléseket. Egy másik nagy gabonatermelő országban, Kanadában a rossz időjárás veszélyezteti a termést. Az észak-amerikai állam várhatóan még a töredékét sem tudja pótolni a kieső orosz és ukrán kivitelnek. Ha nem sikerül elszállítani ez utóbbi két ország raktárakban lévő kalászos áruját, az árak ismét a 2007–08-as szintre emelkedhetnek.
Az ukrán gabona legfontosabb felvevőpiacai közé tartozik a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Az amerikai Center for Strategic and International Studies elemzése szerint súlyos veszélyben van ezen térségek élelmiszer-ellátása. Libanon például éves búzafelhasználásának a felét importálja északkeleti szomszédunkból. Líbiában ez az arány 43, Jemenben 22 százalék. Egyiptom, a világ legnagyobb búzaimportőre felhasználásának a 86 százalékát szerzi be orosz és ukrán forrásokból. Törökországban ez a ráta 75 százalék. Az egyiptomi agrártárca közölte: a tartalékai novemberig elegendők, és nagy erőkkel dolgoznak a diverzifikáláson.
A Távol-Keleten is vészjósló a helyzet. Kínáé a világ legnagyobb sertésállománya, s a távol-keleti ország kukoricaimportjának a harmada Ukrajnában terem meg – ellátási nehézségek esetén veszélybe kerül az állatok takarmányozása. A kínai mezőgazdaság így jobb híján az amerikai tőzsdéken lesz kénytelen beszerezni a nagyon megdráguló kukoricát.
Egy anekdota szerint amikor Vlagyimir Putyin elnök lett, elsápadva hallotta, hogy Oroszország élelmiszer-szükségletének az ötven százalékát importálja. Stratégiai céllá tette az önellátást, jelenleg a legfontosabb élelmiszerek 80–95 százalékát az oroszok maguk termelik meg. Így mára eljutottak odáig, hogy az ország a világ legnagyobb gabonaexportőre. Putyin így nemcsak a földgázt és a kőolajat tudja „fegyverként” használni, hanem a búzát is. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a Krím félsziget 2014-es elfoglalását követően a Moszkva ellen bevezetett szankciók jelentősen gyengítették a rubelt a dollárral és az euróval szemben. Az orosz portéka – az agráráru is – így olcsó és versenyképes lett a világpiacon. 2017-ben az eurázsiai állam búzaexportja már meghaladta az amerikait és a kanadait is. Moszkvában ekkor bevezették az „élelmiszer-diplomácia” fogalmát. Nagyon jó példa erre Törökország, amely ellen egyes agrártermékek vonatkozásában embargót vezettek be, amikor a török haderő 2015-ben leszedett egy orosz harci gépet. Két évvel később feloldották a korlátozásokat, s Ankara lett az orosz búza egyik legnagyobb vásárlója.
Az élelmiszerhiánynak politikai következményei is lehetnek. A 2011-es arab tavasz és a szíriai polgárháború okai között is szerepelt ez. Az ukrán gabona jelentősége már megmutatkozott párszor a történelemben. A náci háborús bűnösök ellen indított nürnbergi per folyamán kiderült, hogy az Ukrajna elleni 1941-es német támadás mögött jelentős részben a termőföldek, a búza, az élelmiszer megszerzésének a vágya állt. Ismert Lenin mondása is: „A búza a valuták valutája.”
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
