Az utóbbi bő évtizedben fénysebességel fejlődtek az audiovizuális tartalmak – na, ez az a mondat, amire az ember nem gondol minden egyes nap minden egyes pillanatában, de attól még igaz. Ahogy az is, hogy sokaknak ott lapulnak a szekrényében, esetleg a Moncsicsi mellett egy korszak és generáció meghatározó eszközei, amelyeket birtokolva ők voltak a legmenőbbek a placcon: a kazettagyilkos magnók mellett a walkman, a diskman egy időben tényleg a szabadságot szimbolizálta.
S persze nagyon régen a VHS videómagnó jelentette a legnagyobb királyságot – főleg, ha "felvevős-lejátszós" volt – lehetett menni érte Bécsbe különbusszal, négy-ötezer schilling elég is volt a boldogsághoz. Meg persze a bosszankodáshoz is, mert ha egy háztömbben híre ment, hogy a szomszédban van "videjó", akkor garantáltan mozivá lett minden egyes este, rongyosa lehetett nézni Stallone és Schwarzenegger – a két egyszemélyes hadsereg – aktuális kalandjait. Jó volt, ehhez képest a napjaink CGI-őrülete a fasorban sincs.
Ha valaki megkérdezné, hogy mi lett ezekkel az eszközökkel, akkor annak a Jófogás és a GKI közös kutatása adna választ, mivel szépen lekutatták a témát. A lényeg: a háztartások jelentős részében még fellelhető valamilyen relikvia, szóval a népnek van egyfajta kötődése ezekhez a szuper masinákhoz. A Hi-Fi, a DVD lejátszó vagy a videómagnó nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Az a durva, ha valaki bekapcsolja a húsz évvel ezelőtt vásárolt walkman-ját, az még megdörren (nézd meg a két éve vett okostelefonod…) Szóval a kutatás szerint megkérdezettek nyolcvanhat százalékának van valamilyen retro masinája otthon, ugyanakkor az eszközök elérhetősége és használatuk intenzitása között jelentős különbségek figyelhetők meg. A háztartások közel fele rendelkezik Hi-Fi-vel és MP3 lejátszóval, DVD lejátszója pedig a megkérdezettek hatvanöt százalékának van.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a mára old schoolként emlegetett eszközök még mindig harcolnak a köztudatban maradásért, hiszen azon tulajdonosok nagy része, akinek Hi-Fi-je vagy MP3 lejátszója van, bizony heti legalább egy alkalommal meg is nyomja a play gombot.
Szinte meglepetésként hathat, hogy a háztartások egynegyede még mindig nem dobta kukába a VHS lejátszót vagy a kazettás magnót sem, bár felük már sem filmet nem néz, sem zenét nem hallgat rajtuk.
Persze kiderült az is, hogy mi a legnagyobb vonzereje a digitális tartalmaknak: mégpedig a szabad felhasználói élmény, hiszen bárhol és bármikor elérhető szinte minden tartalom. De azért a teljes digitalizációtól még messze vagyunk. Az audiovizuális kedvencek mellett még mindig hangsúlyos szerepet tölt be a fizikai könyvgyűjtemény, hiszen az olvasók közel fele tudatosan építi. A megkérdezettek több mint kétharmada inkább a hagyományos könyvek mellett teszi le a garast a digitalizáltakkal szemben. A Z generáció a legnagyobb audiovizuális gyűjtő, esetükben a digitális formában való felhalmozás lényegesen preferáltabb, mint a hagyományos. Ugyanakkor fizikai könyveket még ők is sokkal nagyobb arányban gyűjtenek, ami azt is előrevetíti, hogy a klasszikus könyvpiac még hosszú ideig élni és virágozni fog.
