Meggyújtanak egy cigarettát, de az nem alszik el. Csikkje felizzik, és több mint fél évszázadig füstöl. Az emberi emlékezet képes ilyen csodákra. Különösen, ha élő, eleven hústól sistereg az a cigarettaparázs. És még inkább, ha egy gyermekétől. Aki nevetett.
Nem túl jó helyen kacagott a nyolcadik osztályos elemista, és főleg nem jókor tette azt. Éppen 1953. március 5-én nevetett ez a fiú. Azt követően, hogy a tanáruk bejelentette Sztálin halálát. A tanára pedig följelentette a gyermeket. A nyomozó, aki kihallgatta, kivette szájából a cigarettát, és elnyomta a srác mellkasán. Ez lett az „égő titok”, amit ennek a fiúnak egész életében viselnie kellett.
Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, a grúziai születésű mozgalmár egy tulajdonképpen saját magának adott fantázianévvel, mint Sztálin (acélember) vált ismertté. Jobban illett rá a fiatalkorában kapott álnév, a Koba. Alexandr Kazbegi grúz író regényhősének alakját öltötte magára fiatal korában a magyar köznyelvben csak gori postarablóként ismert Dzsugasvili. Ekkor, ifjú korában, Kobaként: az ő feladata volt mozgalom pénzügyi alapjainak gyarapítása, az úgynevezett expropriációk (kisajátítások) végrehajtása. Ez nem jelentett mást, mint a pénzszállítmányok fegyveres elrablását. Ezt a közönséges rablóvezért búcsúztatta a korabeli magyar sajtó központi lapja, a Szabad Nép többek között olyan szavakkal, hogy „Sztálin halott, hogy lehet, hogy ugyanaz a nap süt le ránk?”
Ha ezen elmosolyodunk, emlékezni kéne arra a korra, amikor borzalmas következményei lehettek a mosolygásnak. Emlékezni kéne megégetetett fiúra, Tiszára, akiről a vezetékneve mellett még azt lehet tudni, hogy a pesti piaristákhoz járt. Aztán nem volna szabad elfelejteni a másik, egykori diákot sem, aki pedig a szentendrei ferenceseknél okult. Kasánszky Zsombor jó tornász volt és kiemelkedően tehetséges előadóművész. Kitűnően szavalt. A 70-es, 80-as években az Egyetemi Színpad legendás Forrás Körében lépett fel. Korábban, még a forradalom leverése után, segédszínészként a Kecskeméti Katona József Színháznál is dolgozott. Itt a színház KISZ-titkára feljelentette. Zsombort ekkor ítélték el először, még 1959-ben, izgatás miatt. Felfüggesztettet kapott. Nem sokkal később letöltendőt is, ezt már fegyveres szervezkedésért. 1963-ban jött ki, amnesztiával. Mivel beperelte azt az újságírót, aki hazugságokat irkált össze róla, ismét börtönbe vetették, a változatosság kedvéért izgatás miatt, ezúttal több mint 8 évet szabtak ki rá. Halálos betegség támadta meg a tömlöcben. Szabadulása érdekében több értelmiségi, köztük Illyés Gyula is közbejárt.
A versek hatalmas tömegét tudó, tehetséges Zsombor ezután a Széchenyi Könyvtárban dolgozhatott, érettségivel. Kollégáinak egyszer azt mondta: meglátjátok, engem úgy fognak eltemetni, hogy Dr. Kasánszky Zsombor. Hihetetlen energiával fogott hozzá, munka mellett, a tanulásnak. Rendkívüli szorgalmával megszerezte a bölcsészdoktori címet. Az Orvostörténeti Múzeumban Antall József munkatársa lett. Zsombor aktívan részt vállalt a kibontakozó tömegtüntetéseken. Az erdélyi falurombolások elleni tömegdemonstráción, 1988-ban egy megafonos kocsiban harsogta: „Hitler, Sztálin, Ceausescu – mind a három egy követ fú.” Még sem érhette meg, amire egész életében várt, a szovjet csapatok kivonulását. Még fiatalon, tragikus hirtelenséggel érte a halál. Sírkövére fölkerült: Dr. Kasánszky Zsombor.
