Arra nem emlékezett kapásból Szoboszlai Dominik, hogy mit csinált 2016. június 14-én, de amikor a Figyelő szembesítette azzal, hogy aznap győzte le Magyarország 2–1-ra Ausztriát a franciaországi Eb-n, rögtön a homlokára csapott. „Akkor éppen nyaralni voltam a családdal, de a tévében természetesen néztük az Európa-bajnoki csoportmeccset” – emlékezett vissza. A két ország futballkultúráját összehasonlítva megjegyezte: az osztrák válogatott nem tipikusan az a csapat, amelyik játssza a focit, sokkal inkább az akaraterőnek köszönhetően eredményes. „De évről évre fejlődnek, törekednek a látványosabb, a közönségnek is tetsző támadójátékra, ahogy mi, a magyar válogatott is” – jegyezte meg. Ami pedig a klubokban zajló munkát illeti, úgy látja, érdemben nem csinálnak mást az edzéseken, mint a magyar egyesületekben, csak más intenzitással, magasabb fordulatszámon pörögve.
Azon a nyáron, 2016-ban került ki Salzburgba Szoboszlai, s mint felidézte, 16 éves fejjel nem volt könnyű a beilleszkedés, hiszen nem beszélt németül. Eleinte az ingázással és az online tanulással is meggyűlt a baja: nem volt könnyű a pályán és az iskolapadban is helytállni úgy, hogy minden hétvégén tíz órát kell vonatozni és mérkőzést játszani. Aztán a Lieferingből az első keretbe felkerülve azzal szembesült, sokkal több kell annál a teljesítménynél, mint ami a második csapatban elég volt. „Fél évbe beletelt, mire felvettem a ritmust, de addigra a befektetett idő és energia rendszeres játéklehetőséghez vezetett” – állapította meg. Egy-egy edzés végén azóta is kint marad pluszban gyakorolni külön a szabadrúgásokat, ilyenkor legalább száz labdát biztosan ellő a tizenhatoson kívülről.
Fotó: David Geieregger / Getty Images
Az első Bajnokok Ligája-szezonját úgy értékelte, hogy voltak olyan pillanatok, amelyekre szívesen emlékszik vissza, de többet is kihozhatott volna magából. Valamit mégis jól csinálhatott, hiszen európai sztárcsapatok sora akarja leigazolni, a hírek szerint a Salzburg legalább 25 millió eurót kér a játékjogáért.
„Ha lesz egy klub, amelyik engem akar és hajlandó ennyi pénzt kifizetni értem, akkor örülni fogok, hogy elértem valamit. Az édesapámmal, Szoboszlai Zsolttal és a menedzseremmel, Esterházy Mátyással azt a célt tűztük ki, hogy jussak el az öt európai topliga valamelyikének öt legjobb csapata közé, legyen az angol, német, olasz, spanyol vagy a francia bajnokság.”
Szoboszlai Dominik azt is elárulta, hogyan zajlik a klubváltás előkészítése a háttérben. „Ha nem csak tapogatózó az érdeklődés, hanem komolyan vehető a megkeresés, akkor leülünk a menedzseremmel és átbeszéljük. Ha jó lehetőségnek tűnik az átigazolás és tetszik a klub filozófiája, illetve el tudjuk képzelni a helyem a csapat struktúrájában, akkor eljuthatunk odáig, hogy a kérő tesz egy ajánlatot, amit aztán mérlegelhet a klub is, én is” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e Magyarországon az elmúlt tíz évben ennyi pénzt költeni futballfejlesztésekre, azt felelte a 19 éves futballista, hogy bár már kint van külföldön, természetesen örül, hogy jobbak itthon a körülmények, mint korábban bármikor. „Az infrastruktúra most már adott, az akadémiák felszereltsége nem marad el a nyugat-európaiaktól, minden feltétel megvan ahhoz, hogy újra sikeres legyen a magyar foci” – állapította meg.
Az interjú végén egy másik dátum, 2020. október 8. már nem hozta zavarba a magyar válogatott középpályást. „Nyerünk Bulgáriában” – mondta határozottan. És ha Szófiában, a 93. percben, 0–0-nál szabadrúgáshoz jut a magyar válogatott a bolgár kaputól 20 méterre? „Dzsudzsák Balázs a csapatkapitány, majd ő eldönti, ki álljon a labda mögé.”
Az interjú a Figyelő 2020/27. számában olvasható
(Borítókép: Micheller Szilvia / Nemzeti Sport)
