Így szeptemberben elég ennyit mondani: tizenhét, és elöntik az embert az emlékek, olyan hévvel, olyan elemi erővel, mintha az első szerelem falbontó hullámai járnák át ismét a test és lélek zugait. Felgyorsul a légzésünk, csukott szemhéjunk mögött tüzek lobbannak lángra, újra érezzük a tömeg irtózatos moraját és a könnygáz kesernyés, fojtogató szorítását. Szeptember tizenhét, kétezer-hat. Egy nemzet ébredése. Aznap szivárgott ki Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde.
És éppen ezért: méltatlannak tűnik, hogy „Kádár népe” (stílszerűen az elnevezés is hazug, Kádárnak sohasem volt népe, hanem egy magát népnek képzelő, vékony rétegnek volt Kádárja), a kiszuperált munkásőrök, elaggott KISZ-titkárok mulatságos csoportocskái éppen ezekben a napokban vonulnak az utcára. Mielőtt bárki kétségbe vonná, legelsők között vagyok, aki helyesli, hogy bárki, bármikor élhessen a törvényben is szavatolt, alapvető emberi jogaival, kinyilváníthassa politikai vagy egyéb véleményét.
Mégis, több mint visszás volt számomra is a minap látni ezeket a jobb sorsra érdemes arcokat a Demokratikus (sic!) Koalíció és a Magyar Szocialista Párt, meg a ki tudja ma éppen hová besorolt Párbeszéd rendezvényén, ahogy ott gubbasztanak a Bem-szobor alján, ahonnan rendőrök hurcoltak el engem még 1981. október 23-án.
Szeptember tizenhét. Egy olyan hangsor, melyet csak az érthet, aki nem a vétkesek közt cinkos; aki egy olyan cinkosság részese, mely által ismerős e kódok értelmezésében, a „rabok fal-morse-jében” (Illyés). Aki ott állt levegő után kapkodva, hitetlen Tamásként a Parlament előtt, figyelve az innen-onnan, sorban megérkező embereket, ahogy néma, de gránitkeménységű tömeggé formálódnak. Aki érezte, mire képes ez a hallgatag, titokzatos nemzet. Mert megsértették, mert szembe köpték. Mert a hazára azt mondták: „k..va ország."
És most nem tudom, nevessek-e vagy bosszankodjak azon, ahogy az a különös pojáca, akinek hóbortos vendégszereplését elviselte az erős és sokat tűrt nemzet, hagyta, hogy a hátán ugrálva táncoljon, akit méltatlannak talált arra – története során világnagy birodalmakkal mérkőzvén –, hogy nagyszájú szúnyogcsődörként összezúzza rettentő ökleivel, hogy e politikai parvenü most az utcára küldené az embereket.
Ő, akinek nevét rigmusokban skandálták, hogy takarodjon, és vigye az összes haverját. Aki nem töltötte ki hivatalát, hanem sunyin, pojácához illő mellébeszélések közepette, idő előtt távozott. Nem tudom, elvegye-e a kedvemet, hogy büntetlenül ugrálhat és bohóckodhat ez a Cipolla.
Aztán arra jutok mégis: jó ez így. Hangulatunkat színezzék kissé a táncosok, mutatványosok. Ekként teljes az ünnep.
Borítófotó: Demonstrálók Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök őszödi beszédéből kiemelt szövegrészletetet ábrázoló transzparensekkel, a Magyar Szocialista Párt budapesti székháza előtt, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének negyedik évfordulóján. (MTI Fotó: Marjai János)
